Négyezer ember megvendégelése (Mt 15,32-39)

8 ¹Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ²Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ³ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. ⁴Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? ⁵Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. ⁶Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. ⁷Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. ⁸Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, ⁹pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, ¹⁰és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.

A farizeusok jelt kívánnak (Mt 16,1-12; Lk 11,16.29; 12,1; Mt 12,38-39)

¹¹Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt. ¹²Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. ¹³Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra.
¹⁴De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. ¹⁵Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! ¹⁶Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük. ¹⁷Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok? ¹⁸Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, ¹⁹amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt. ²⁰És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. ²¹Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?

A bétsaidai vak meggyógyítása

²²Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²³Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? ²⁴Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék. ²⁵Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. ²⁶Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!

Péter vallástétele (Mt 16,13-20; Lk 9,18-21)

²⁷Jézus pedig elindult tanítványaival együtt a Cézárea Filippi mellett levő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? ²⁸Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül. ²⁹Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. ³⁰Jézus pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.

Jézus először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról (Mt 16,21-23; Lk 9,22)

³¹És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ³²Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; ³³ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.

Jézus követése (Mt 16,24-28; Lk 9,23-27)

³⁴Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! ³⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. ³⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy? ³⁷Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? ³⁸Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet