9 ¹Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

Jézus megdicsőülése (Mt 17,1-13; Lk 9,28-36)

²Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. ³Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. ⁴És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. ⁵Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. ⁶Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket. ⁷De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! ⁸És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.
⁹Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. ¹⁰Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. ¹¹Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? ¹²Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? ¹³De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.

A néma lélek kiűzése (Mt 17,14-21; Lk 9,37-43a)

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; ¹⁸és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. ¹⁹Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. ²¹Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. ²²Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! ²³Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. ²⁴A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! ²⁵Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! ²⁶Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. ²⁷Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról (Mt 17,22-23; Lk 9,43b-45)

³⁰Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, ³¹mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad. ³²Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.

Ki a legnagyobb? (Mt 18,1-5; Lk 9,46-48)

³³Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? ³⁴Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. ³⁵Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! ³⁶És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: ³⁷Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.

Az ismeretlen ördögűző (Lk 9,49-50)

³⁸János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket. ³⁹Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem, ⁴⁰mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. ⁴¹Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.

Óvás a megbotránkoztatástól (Mt 18,6-10; Lk 17,1-2)

⁴²Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.
⁴³Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, ⁴⁴ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁵És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, ⁴⁶ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. ⁴⁷És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, ⁴⁸ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.

Az ízetlenné vált só (Mt 5,13; Lk 14,34-35)

⁴⁹Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. ⁵⁰Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet