Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat (Mt 8,28-34; Lk 8,26-39)

5 ¹Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. ²Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, ³aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki, ⁴mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. ⁵Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát. ⁶Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, ⁷és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem! ⁸Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! ⁹És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. ¹⁰És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. ¹¹Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, ¹²ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! ¹³Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. ¹⁴A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. ¹⁶Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. ¹⁷Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. ¹⁸Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. ¹⁹Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. ²⁰Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.

Jairus leányának feltámasztása – A vérfolyásos asszony meggyógyítása – (Mt 9,18-26; Lk 8,40-56)

²¹Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. ²²Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, ²³és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. ²⁴Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.
²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, ²⁶sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; ²⁷amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, ²⁸mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. ²⁹Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. ³⁰Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? ³¹Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? ³²Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. ³³Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. ³⁴Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
³⁵Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? ³⁶Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! ³⁷És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. ³⁸Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, ³⁹bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. ⁴⁰Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! ⁴²A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. ⁴³Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet