Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében

23 ¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat. ³Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig, ⁴eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással, ⁵hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem: ⁶teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen? ⁷Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám. ⁸De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. ⁹Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. ¹⁰De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. ¹¹Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. ¹²Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. ¹³De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván. ¹⁴Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni. ¹⁵Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle. ¹⁶Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem. ¹⁷Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet