17 ¹Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!

Jób barátai rosszindulatúak

²Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. ³Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? ⁴Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. ⁵Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: ⁶így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. ⁷Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. ⁸Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. ⁹De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. ¹⁰De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!

Jób készül a halálra

¹¹Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. ¹²Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. ¹³Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, ¹⁴ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, ¹⁵hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? ¹⁶Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet