2 ¹Virág vagyok a mezőn,
és liliom a völgyben. –

²Amilyen a liliom a tövisek között,
olyan a kedvesem a leányok között! –

³Mint az almafa az erdő fái között,
olyan a kedvesem az ifjak között:
árnyékában kívánok én megtelepedni,
és gyümölcse édes az ínyemnek.

⁴Bevitt engem a bor házába,
s a felirata fölöttem: szerelem.

⁵Üdítsetek szőlőskaláccsal,
frissítsetek almával,
mert beteg vagyok a szerelemtől!

⁶Balkeze a fejem alatt,
és jobbjával átölel engem.

⁷Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai,
a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn:
fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet,
amíg maga nem akarja!

⁸Csitt! A kedvesem íme, itt jön!
Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!

⁹Olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint a szarvasborjú,
már itt is áll a házunk mögött,
benéz az ablakon, nézdel a rácson át.

¹⁰Íme, a kedvesem szól nekem:
»Kelj fel szaporán, szerelmem!
Jöjj, galambom, szépségem!

¹¹Mert a tél már elmúlt,
az eső elállt, elvonult,

¹²földünkön előbújnak a virágok,
eljött a szőlőmetszés ideje,
s a gerle szava hallatszik a határban.

¹³A füge már kihajtja első gyümölcsét,
s a virágzó szőlő illatot áraszt.
Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!

¹⁴Te, galambom a sziklaüregben,
a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«

¹⁵Fogjátok el nekünk a rókakölyköket,
mert feldúlják a szőlőt,
pedig a szőlőnk már virágzik!

¹⁶Enyém a kedvesem, és én az övé!
Élvezi a liliomokat,

¹⁷amíg a nappal szellője meg nem rezdül,
s az árnyak el nem szállnak.
Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella,
úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet