2 ¹Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.

A VŐLEGÉNY

²Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.

A MENYASSZONY

³Akár az erdő fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek. ⁴Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem. ⁵Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egészen beteg vagyok! ⁶A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.

A MÁSODIK ÉNEK

⁷Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!

A MENYASSZONY

⁸Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! ⁹Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. ¹⁰Aztán köszön, s így szól szerelmesem:

A VŐLEGÉNY

¹⁰Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! ¹¹Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. ¹²A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. ¹³Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! ¹⁴Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.

A KAR

¹⁵Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!

A MENYASSZONY

¹⁶A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában). ¹⁷Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet