84
1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Kóré fiainak zsoltára.
2Milyen kedvesek a te hajlékaid,
Seregek Ura!
3Sóvárogva vágyakozik lelkem
az Úr udvaraiba.
Szívem és testem ujjong az élő Isten után.
4Hiszen a veréb házat talál magának,
a gerlice fészket,
ahová fiait helyezze:
a te oltáraidnál, seregek Ura,
én királyom és én Istenem!
5Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak:
magasztalhatnak téged örökkön örökké!
6Boldog az az ember, akit te segítesz,
akinek szíve zarándokútra készül.
7Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
és a korai eső is áldásodba öltözteti.
8Erősségről erősségre mennek,
mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.
9Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat,
vedd füledbe, Jákob Istene!
10Oltalmazó Istenünk, tekints ide,
nézz fölkentednek arcára!
11Mert jobb egy nap a te udvaraidban,
mint más helyen ezer.
Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában,
mint a gonoszok sátraiban lakni.
12Mert nap és védőpajzs az Úr Isten,
kegyelmet és dicsőséget ad az Úr,
13nem vonja meg javait azoktól,
akik ártatlanságban járnak.
Seregek Ura, boldog az az ember,
aki tebenned bízik!
Jegyzetek
84,1 Egyéni zarándok ének. A zsoltáros Jeruzsálembe zarándokol (talán a sátoros ünnepre), és a város kapui előtt énekli el örömét és háláját. A fogság előtti időkben keletkezett.
84,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,11.
84,2 A zarándok már maga előtt látja úti célját: Jeruzsálemet és Isten házát, a templomot. A szent helyen meg akarja tapasztalni Isten közelségét, ahol félelem nélkül megnyílhat, ujjonghat.
84,9 Könyörgés a királyért, aki a nép védelmezője és Isten fölkentje.