85
1A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2Megkegyelmeztél országodnak, Uram,
véget vetettél Jákob fogságának.
3Megbocsátottad néped vétkét,
betakartad minden bűnét.
4Visszatartottad nagy haragodat,
elfordítottad felindulásod hevét.
5Állíts helyre minket, szabadító Istenünk,
s fordítsd el rólunk haragodat!
6Vagy örökre haragszol ránk,
és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre?
7Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket
és néped örvendezhet majd tebenned?
8Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat,
és szabadításodat add meg nekünk.
9Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten,
hisz ő békét hirdet nemzetének,
szentjeinek, s mindazoknak,
akik megtérnek szívükben.
10Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt,
hogy dicsőség lakozzék országunkban.
11Az irgalom és az igazság egymásra lelnek,
csókot vált az igazságosság és a béke.
12Hűség sarjad a földből
és igazság tekint le az égből.
13Valóban, az Úr megadja kegyelmét,
és földünk megtermi gyümölcsét.
14Igazságosság jár előtte,
s követi az úton lépteit.
Jegyzetek
85,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből (vö. Zsolt 126).
85,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21.
85,2 Az ima emlékezéssel kezdődik: Isten megbocsátja a bűnt (vö. Iz 40,2); az országnak és a népnek új kezdetet ajándékoz (a Babilonból való visszatéréssel).