62 ¹A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.

²Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön segítségem.

³Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.

⁴Meddig támadtok mindnyájan egy emberre
és sújtjátok le,
mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?

⁵Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából;
A hazugságban gyönyörködnek.
Szájukkal áldást mondanak,
de szívükben átkoznak.

⁶Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön reménységem.

⁷Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.

⁸Szabadulásom és dicsőségem Istenben van;
Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.

⁹Bízzatok benne, népek minden gyülekezete,
öntsétek ki előtte szíveteket;
Isten a mi menedékünk.

¹⁰Ádám fiai csupa hiábavalóság,
az emberek fiai csupa hazugság;
Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.

¹¹Ne bízzatok az igazságtalanságban,
ne kívánjátok meg a rablott kincseket;
Ha a gazdagságban bővelkedtek,
ne kössétek hozzá szíveteket.

¹²Egyszer szólt Isten,
ezt a két dolgot hallottam:
Istené a hatalom,

¹³s tiéd, Uram, az irgalom;
És te megfizetsz kinek-kinek
cselekedetei szerint.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő zsoltár