46
1A karvezetőnek. Kóré fiaitól.
A »Szüzek« szerint. Ének.
2Menedékünk és erőnk az Isten,
a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
3Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld,
merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
4Zúgjanak bár és háborogjanak vizei,
rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
5Folyó árja örvendezteti meg Isten városát,
a Fölséges megszentelt hajlékát.
6Isten lakik benne: nem inog meg,
mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
7Nemzetek háborogtak, országok inogtak,
de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
8Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!
9Jöjjetek és lássátok az Úr műveit,
csodáit, amelyeket a földön végbevitt.
Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
10széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket,
tűzben égeti el a pajzsokat.
11Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten:
magasztalni fognak engem a nemzeteknek,
s magasztalni fog a föld.
12Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!
Jegyzetek
46,1 Ún. Sion-ének, amely Szanherib sikertelen jeruzsálemi megszállására vonatkozik (Kr. e. 701, vö. Iz 36,1-37,38). Témája az Istenbe vetett bizalom.
46,1 Kóré fiai: vö. a 42,1-49,21.
46,2 Isten népével van, a természeti katasztrófákon is átsegíti.
46,4 A görög szövegben itt is van egy refrén (vö. 8-12. versek), amely a héber szövegből hiányzik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az idők során másolási gondatlanságból maradt ki.
46,9 A »föld« (9.10.11): a Bibliában hol az egész földet jelöli, hol azt a földet (országot), ahol Isten népe él.