45
1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól.
Maszkíl. Szerelmes ének.
2Szívem ünnepi szózattól árad,
a királynak zengem dalomat.
Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.
3Ékesebb vagy az emberek fiainál,
kedvesség ömlik el ajkadon,
azért áldott meg téged örökre az Isten.
4Kösd fel derekadra kardodat, te hős,
dicsőségedet és ékességedet.
5Kelj útra ékességedben és haladj diadallal
a hűségért, a szelídségért és az igazságért.
Csodákra tanítson jobb kezed:
6hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd
a király ellenségeinek szívébe hatolnak.
7Királyi trónod, Isten, örökké áll,
kormánypálcád az igazság pálcája.
8Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot,
azért kent fel téged Isten, a te Istened,
az öröm olajával, társaid felett.
9Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból,
elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.
10Királyleányok vannak díszes udvarodban;
jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.
11Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet,
feledd el népedet és atyád házát.
12Íme, a király kívánja szépségedet.
Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.
13Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai,
s valamennyien a nép gazdagjai.
14Belül csupa szépség a király leánya,
kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
15Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz,
szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.
16Örvendezve, ujjongással bevezetik őket,
bevonulnak a király házába.
17Atyáid helyébe fiaid születnek,
az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
18Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre,
s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.
Jegyzetek
45,1 Királyi menyegzős ének, amely valószínűleg a királyok korszakának végén keletkezett. Először a királyt (3-10), aztán a királynét énekli meg (11-16). Az ÚSz ezt a zsoltárt messiási szövegként értelmezi (Zsid 1,8-9): a királyi vőlegény Krisztus, a királyi menyasszony Isten Izraelje, az Egyház. A zsoltár ebben az értelmezésben az eszményi királyt dicsőíti.
45,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21.
45,4 Izrael királyai kardot fogtak, de nem nemzeti éredekből vagy saját érdekeik miatt harcoltak, hanem a jogért, az igazságért és a szegényekért.
45,7 Vö. Zsid 1,8-9.
45,10 Ofír: egy ország, talán Dél-Arábiában vagy a vele szemben lévő afrikai tengerparton volt (vö. 1Kir 9,27-28) A szövegben a vers első része javított.
45,13 A görög szöveg alapján fordítva.
45,17 A keresztény hagyomány a »fejedelem« szót az apostolokra vonatkoztatja.