25
1Dávid zsoltára.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet,
2Istenem, tebenned remélek;
ne hagyd, hogy megszégyenüljek,
és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!
3Hisz senki, aki tebenned bízik,
meg nem szégyenül.
De szégyen éri mindazokat,
akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.
4Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,
és ösvényeidre taníts meg engem!
5Vezess és oktass engem igazságodra,
mert te vagy az én üdvözítő Istenem,
és én tebenned bízom szüntelen!
6Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről,
és irgalmadról, hisz azok öröktől valók!
7Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza;
Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam,
hiszen te jó vagy, én Uram!
8Édes az Úr és igazságos,
ezért útbaigazítja a vétkeseket.
9Végzésével vezérli az alázatosakat,
megtanítja útjaira a szelídeket.
10Az Úr minden útja irgalom és igazság
azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják.
11A te saját nevedért, Uram,
bocsásd meg bűnömet, mert sok az!
12Ki az, aki féli az Urat?
Annak megmutatja, milyen utat válasszon.
13Annak boldogságot élvez majd a lelke,
és utóda örökli a földet.
14Barátja az Úr azoknak, akik őt félik,
és szövetségét megmutatja nekik.
15Állandóan az Úrra tekint szemem,
mert ő húzza ki lábamat a tőrből.
16Tekints rám és irgalmazz nekem,
mert elhagyatott és szegény vagyok.
17Szívem szorongatásai megsokasodtak,
vezess ki ínségemből engem.
18Nézd megalázottságomat és szenvedésemet,
bocsásd meg minden vétkemet!
19Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim,
milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem!
20Oltalmazz és szabadíts meg engem,
ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek!
21Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak,
mert beléd vetem bizalmamat.
22Szabadítsd meg Isten, Izraelt
minden szorongatásából!
Jegyzetek
25,1 Alfabetikus ének (a héber ábécének 22 betűje van!) a késő fogság utáni korszakból. Három részből áll: könyörgés (1-7), a probléma ismertetése (8-15), a szabadulás ismételt kérése (16-21). Az imádkozó bűnössé vált, ennek a következménye, hogy ellenségei áskálódni kezdtek ellene. Két dolgot is felismert: hogy milyen nagy a bűne, és hogy milyen nehéz annak, akit Isten elhagy. Hisz, de bűnös. Tudja, hogy különbözik attól az embertől, aki nem féli Istent. Ő keresi, keresnie kell Istent.
25,4 Utaidat: nem kell szó szerint érteni. Az emberi cselekvést, életmódot jelenti, amelyet az ember Isten akaratával egybehangol. Maga Isten az, aki ezt kijelenti, aki erre figyelmeztet (8).
25,13 Vö. Mt 5,5. A föld itt az ígéret földjét, Palesztínát jelenti.
25,17 Javítva (a héber szövegben: az ínség távolította el a szívemet).