24
1Zsoltár Dávidtól.
Az Úré a föld s ami azt betölti,
a földkerekség és minden lakója.
2Mert ő alapította a tengerekre,
s a folyók fölé ő állította.
3Ki mehet fel az Úr hegyére?
Ki állhat meg az ő szent helyén?
4Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta,
aki magát hiúságra nem adja,
s nem tesz hamis esküt.
5Az ilyen áldást nyer az Úrtól,
s irgalmat Istentől, oltalmazójától.
6Ez azok nemzedéke, akik őt keresik,
akik Jákob Istenének arcát keresik.
7Táruljatok fel, hatalmas kapuk,
táruljatok fel, örök kapuk,
hadd vonuljon be a dicsőség királya!
8Ki az a dicsőség királya?
Az erős és hatalmas Úr,
a harcban hatalmas Úr.
9Táruljatok fel, hatalmas kapuk,
táruljatok fel, örök kapuk,
hadd vonuljon be a dicsőség királya!
10Ki az a dicsőség királya?
A seregek Ura,
ő a dicsőség királya.
Jegyzetek
24,1 Körmeneti ének, valószínűleg a királyok korai korszakából származik. A szöveg három részből áll (1-2.3-6.7-10). Hátterét feltehetően a frigyládának Jeruzsálembe való szállítása képezi (vö. 2 Sám 6,12-19).
24,1 A Teremtő dicsérete: az egész földkerekség az övé, ő azonban Jeruzsálemet választotta lakóhelyéül.
24,1 Vö. 1 Kor 10,26
24,3 A zarándokok kérdésére (»Ki mehet fel az Úr hegyére?«) a választ a papok vagy az előénekesek adják (4-5), a feltételek felsorolásával.
24,6 Jákob Istene: a szír szöveg alapján javítva.
24,7 Az egyik kórus kéri, hogy nyissák ki a város (vagy a templom) kapuit; egy másik csoport a király dicsőségét magasztalja.
24,10 A Seregek Ura: mint a hadseregek legfőbb vezérét nevezi meg Jahvét.