126
1Zarándok-ének.
Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát,
olyan volt, mintha álmodnánk.
2Akkor szánk vígsággal telt meg,
nyelvünk pedig ujjongással.
Azt mondták akkor a nemzetek között:
»Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«
3Nagy dolgokat művelt velünk az Úr,
azért örvendezünk.
4Fordíts fogságunkon, Uram,
mint ahogy megfordítod délen a patakokat!
5Akik könnyek között vetnek,
majd ujjongva aratnak.
6Csak mentek és sírtak,
úgy vitték vetni vetőmagjukat;
de ujjongva jönnek vissza majd,
s úgy hozzák a kévéiket.
Jegyzetek
126,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke: a Bábelből való hazatérésben átélték és megtapasztalták Isten szabadító jóságát, de azt is, hogy még nem vált valóra minden remény, amelyet Második Izajás a visszatéréssel kapcsolatban ébresztett.