125
1Zarándok-ének.
Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion hegye:
meg nem inog, örökre megmarad.
2Jeruzsálemet hegyek övezik,
népét pedig az Úr veszi körül
most és mindörökké.
3Mert nem marad meg a gonoszság jogara
az igazak osztályrészén,
nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák kezüket.
4Tégy jót, Uram, a jókkal
és az igazszívűekkel,
5de azokat, akik görbe utakra térnek,
sodorja el az Úr a gonosztevőkkel!
Békesség legyen Izraelen!
Jegyzetek
125,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke.
125,3 Ellenség támad az országra, amelyet Isten az »igazaknak« adott örökségül (vö. Mt 5,5).
125,4 Az összegyűltek kérik Istent, segítse a hűségeseket, a hűtlenné váltakat pedig mint ellenséget űzze el. A kérés mögött nemcsak az ellenséges uralom kritikája húzódik meg, hanem az a remény is, hogy vége lesz az idegen uralomnak, hogy Isten békét ajándékoz országának.