102

¹A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.

²Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.

³Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

⁴Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.

⁵A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.

⁶Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.

⁷A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.

⁸Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.

⁹Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.

¹⁰Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat

¹¹haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.

¹²Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.

¹³De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.

¹⁴Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!

KNB SZIT STL BD RUF KG