Imádság nyomorúság idején

102 ¹Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. ²Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! ³Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! ⁴Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. ⁵Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. ⁶Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. ⁷A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. ⁸Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. ⁹Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. ¹⁰Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem ¹¹háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. ¹²Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. ¹³De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. ¹⁴Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!

KNB SZIT STL BD RUF KG