101
1Dávid zsoltára.
Kegyelemről s igazságról énekelek,
neked zengek zsoltárt, Uram.
2Vigyázok, hogy utam szeplőtelen legyen,
mikor látogatsz meg engem?
Ártatlan szívvel járok
házam belsejében.
3Szemem elé nem állítok
igazságtalan dolgot.
A törvényszegőt gyűlölöm,
nincs köze hozzám.
4A gonosz szív távol legyen tőlem,
az álnokságot nem ismerem.
5Aki titokban rágalmazza felebarátját,
azt elnémítom;
akinek szeme kevély és szíve felfuvalkodott,
azt nem szenvedhetem.
6Szemem felkutatja az igazakat az országban,
hogy nálam lakjanak;
aki szeplőtelen úton jár,
csak az szolgálhat nekem.
7Nem lakhat házam belsejében,
aki kevélyen cselekszik;
aki hazugságot beszél,
nem állhat meg szemem előtt.
8Reggelenként kiirtom
az ország minden bűnösét,
hogy kigyomláljak az Úr városából
minden gonosztevőt.
Jegyzetek
101,1 A zsoltár formája: egy (valóságos vagy eszményi) király vallomása, aki elkötelezte magát Istennek. A királyok korszakának késői szakaszában keletkezett. A kereszténységben az egyházért és az államért felelősséget viselő személyek könyörgése.