101
1Dávid zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
(2Sám 23,1)
2Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
3Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
(Zsolt 26,5;119,113)
4A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
(Zsolt 15,1.4)
5A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.
(Péld 6,16-19)
6Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
(Zsolt 119,63)
7Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
(Zsolt 15,1-5;26,4-6)
8Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
(Péld 25,4.5)