11 ¹Nyisd meg kapuidat, Libanon,
hadd eméssze tűz cédrusaidat!

²Jajgass Ciprus, mert elesett a cédrus,
mert elvesztek a hatalmasok;
jajgassatok Básán tölgyei,
mert kivágták a várerdőt.

³Pásztorok jajgatása hallatszik,
mert elpusztult a büszkeségük;
oroszlánok ordítása hallatszik,
mert elpusztult a Jordán dicsősége!

⁴Ezt mondja az Úr, az én Istenem: »Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat! ⁵Megvásárlóik szánakozás nélkül öldösik őket, eladóik csak azt mondják: ‘Áldott legyen az Úr, meggazdagodtam!’ És pásztoraik sem kímélik őket.
⁶Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak – mondja az Úr. – Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből.«
⁷Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem ‘Jóakarat’-nak, a másikat elneveztem ‘Kötelék’-nek; és legeltettem a nyájat, ⁸és egy hónap alatt elűztem három pásztort. De keserűség fogta el lelkemet miattuk, és nekik is elegük volt belőlem. ⁹Ekkor azt mondtam: »Nem legeltetlek titeket! Ami halálra való, haljon meg, ami kiirtani való, irtassék ki, a többiek pedig ám falják fel egymás húsát!« ¹⁰Majd elővettem azt a botomat, amelynek Jóakarat volt a neve, és széttörtem, hogy megsemmisítsem szövetségemet, amelyet minden néppel kötöttem. ¹¹Meg is semmisült azon a napon; és így felismerhették a juhkereskedők, akik figyeltek engem, hogy ez az Úr szava. ¹²Majd azt mondtam nekik: »Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!« Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül. ¹³Ám az Úr azt mondta nekem: »Vesd az olvasztóba, a dicső bért, amelyre engem becsültek!« Erre vettem a harminc ezüstöt és bedobtam az Úr házának kincstárába. ¹⁴Aztán széttörtem a másik botomat, amelyiknek a neve Kötelék volt, hogy felbontsam a testvéri köteléket Júda és Izrael között.
¹⁵Mondta aztán az Úr nekem: »Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az oktalan pásztor.

¹⁶Mert íme, én olyan pásztort támasztok a földön,
aki nem néz az elveszettek után,
az elszéledteket meg nem keresi,
a megtörtet meg nem gyógyítja,
a fáradtnak nem viseli gondját,
hanem a kövérek húsát megeszi
és körmeiket összetöri.

¹⁷Jaj a semmirekellő pásztornak,
aki elhagyja a nyájat!
Kard érje a karját
és a jobb szemét;
karja szárazra aszalódjon,
jobb szemét érje homály és sötétség!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet