11 ¹A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt. ²Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. ³Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, ⁴és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«
⁵Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, ⁶és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. ⁷Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!« ⁸Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. ⁹Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
¹⁰Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után. ¹¹Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
¹²Amikor aztán Arfaxád harmincöt esztendős lett, nemzette Selahot. ¹³Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
¹⁴Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert. ¹⁵Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
¹⁶Amikor aztán Héber harmincnégy esztendős volt, nemzette Peleget. ¹⁷Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
¹⁸Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut. ¹⁹Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
²⁰Amikor aztán Reu harminckét esztendős volt, nemzette Szerugot. ²¹Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
²²Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort. ²³Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
²⁴Amikor aztán Náchor huszonkilenc éves volt, nemzette Terahot. ²⁵Náchor az után, hogy Terahot nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
²⁶Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
²⁷Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot. ²⁸De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban. ²⁹Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya. ³⁰Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke. ³¹Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek. ³²És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet