22

¹Sáros kővel dobálják meg a lustát,
és gyalázatosságáról beszél mindenki.

²Marhatrágyával dobálják meg a lustát,
s aki hozzáér, rázza a kezét.

³A neveletlen fiú szégyene apjának,
a leány pedig gyalázata.

⁴Az okos leány vagyon a férje számára,
a gyalázatos pedig becstelenséget hoz apjára.

⁵Az arcátlan leány szégyent hoz apjára s férjére,
nem nézik ugyan le az istentelenek,
de ők ketten joggal becsmérlik.

⁶Mint a zene a gyász idején, olyan a nem helyén való beszéd,
de a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.

⁷Aki balgát oktat, mintha enyvvel ragasztana cserepet;

⁸aki olyannak beszél, aki oda sem hallgat,
mintha alvót keltene fel mély álomból.

⁹Alvóval beszél, aki balgának hirdet bölcsességet,
a beszéd végén azt kérdezi: »Hogy is volt?«

¹⁰Sirasd a halottat, mert kialudt a világossága,
a balgát is sirasd, mert elfogyott az értelme!

¹¹Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért,

¹²a mihaszna balga élete azonban a halálnál is rosszabb.

¹³Hét napig tart a gyász a halottért,
a balgáért és istentelenért pedig életük minden napján!

¹⁴Ne beszélj sokat a balgával,
és ne járj az ostobával!

¹⁵Óvakodj tőle, hogy terhedre ne legyen,
és be ne szennyezd magad a bűnével!

¹⁶Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz,
és nem bosszankodsz ostobasága miatt.

¹⁷Mi nehezebb az ólomnál?
És mi egyéb a neve, mint: balga!

¹⁸Könnyebb elviselni a homok-, só- és vasterhet,
mint az oktalan, balga, istentelen embert!

¹⁹A ház falába illesztett fagerendák széjjel nem válnak,
ilyen a szív is, amely bölcs megfontolásra támaszkodik:

²⁰sohasem csüggeszti el a félelem az okos elméjét.

²¹Amint a karók magas helyen
s a terméskövek habarcs nélkül
a szél rohamát meg nem állják,

²²úgy a szív sem szállhat szembe a félelem támadásával,
ha balga töprengéstől csügged.

²³Mint a szív sem remeg soha,
csak ha balga töprengéstől csügged,
úgy az sem, aki Isten parancsai mellett tart ki állandóan.

²⁴Könnyet csal ki, aki megböki a szemet;
aki pedig beledöf a szívbe, érzékenységet ébreszt.

²⁵Aki követ hajít madárra, elriasztja azt;
úgy aki gyalázza barátját, felbontja a barátságot.

²⁶Ha kardot rántottál is barátodra,
ne ess kétségbe, mert van még út visszafelé!
Barátod ellen,

²⁷ha sajnálni való szóra nyitottad szádat,
ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni,
kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt,
a titok elárulását és az álnok csapást,
mert mindezek után távozik a barát!

²⁸Szerezd meg barátod hűségét, amikor még szegény,
hogy majd javainak is örvendhess.

²⁹Tarts ki mellette híven szorongatása idején,
hogy örökségében is részed legyen.

³⁰A tűz előtt kályhaszag és füst száll,
úgy előzik meg a vérontást is átkok, szitkok és fenyegetések.

³¹Nem szégyellem menteni barátomat,
nem rejtőzöm el színe elől,
és tűröm, ha baj ér általa engem.

³²Mind, aki hallja, óvakodik majd tőle.

³³Bár lenne őre számnak,
és jól záró pecsétje ajkaimnak,
hogy el ne essem miattuk,
és vesztemre ne legyen nyelvem!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet