24

¹Magasztalja önmagát a bölcsesség;
tiszteletben áll Istennél,
s dicsekszik népe körében.

²Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében,
és dicséri magát a közösség előtt.

³Magasztalják népe körében,
megcsodálják a szentek közösségében,

⁴dicsérik a választottak sokasága előtt,
s áldják az áldottak közt, amikor így szól:

⁵»A Magasságbeli szájából jöttem elő,
mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;

⁶el nem múló fényt gyújtottam az égen,
és mint köd, borítottam az egész földet.

⁷A magasságban van az én lakásom,
és trónom felhőoszlopon áll.

⁸Bejártam az ég kerekségét egymagam,
behatoltam a tenger mélységébe;

⁹végigmentem a tenger hullámain,
és megálltam a földön mindenhol.

¹⁰Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,

¹¹erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony,
nyugalmat kerestem mindezek között,
hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.

¹²Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője,
aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,

¹³és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál,
Izraelben legyen örökrészed,
és választottaim között verj gyökeret!’

¹⁴Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt,
és nem szűnöm meg sohasem.
A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,

¹⁵majd pedig Sionban kaptam állandó lakást,
a szent városban találtam ekképp pihenőt,
és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.

¹⁶A dicsőséges nép közt vertem gyökeret,
az én Istenem részében, az ő örökségében,
s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.

¹⁷Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon,
mint a ciprusfa Sion hegyén.

¹⁸Felnőttem, miként a pálma Kádesben,
mint a rózsaliget Jerikóban,

¹⁹mint a díszes olajfa a síkságon,
magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.

²⁰Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam,
mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,

²¹mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté,
mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet,
s illatom, mint a színtiszta balzsamé.

²²Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint,
ágaim pompásak és szépségesek.

²³Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő,
és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.

²⁴Anyja vagyok a szép szeretetnek,
az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.

²⁵Nálam van az út és az igazság minden kegyelme,
nálam az élet és az erény minden reménye.

²⁶Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem,
és teljetek el gyümölcseimmel,

²⁷mert lelkem édesebb a méznél,
és birtoklásom jobb a lépes méznél!

²⁸Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.

²⁹Akik engem esznek, még inkább éheznek,
akik engem isznak, még inkább szomjaznak,

³⁰aki rám hallgat, meg nem szégyenül,
s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.

³¹Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«

³²Áll mindez az élet könyvére,
a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,

³³a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt
örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.

³⁴Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának,
hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle,
aki a dicsőség trónján örökké ül.

³⁵Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson,
és mint a Tigris a zsengék napjain.

³⁶Megtölt belátással, mint az Eufrátesz,
és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor.

³⁷Okulástól duzzad, mint a Nílus,
mint a Geon szüret idején.

³⁸Nem győzte átkutatni az első,
de az utolsó sem tudott a végére járni,

³⁹mert bölcsessége bőségesebb a tengernél,
és útmutatása a nagy óceánnál!

⁴⁰Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból.

⁴¹Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya,
úgy érkezem a paradicsomból,
mint a folyam medre, mint a csatornája.

⁴²Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet,
és megitatom mezőm terményeit!«

⁴³És íme, a medrem bőséges folyammá lett,
a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott!

⁴⁴Mert, mint a hajnal pírját,
felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak,
és hirdetem azt messze vidékeknek.

⁴⁵Behatolok a föld minden alsó részébe,
felkeresem az összes alvót,
és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban.

⁴⁶Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval,
azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek,
és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre,
míg el nem jön a szent korszak!

⁴⁷Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam,
hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet