2

¹Szálljatok magatokba, térjetek magatokba,
ti szeretetre nem méltó nép,

²mielőtt bekövetkezik a rendelés,
és szétszóródtok, mint a tovaszálló pelyva,
mielőtt rátok jönne az Úr izzó haragja,
mielőtt rátok jönne az Úr haragjának napja!

³Keressétek az Urat valamennyien,
ti alázatosai a földnek,
akik az ő törvénye szerint cselekszetek;
törekedjetek az igazságra,
törekedjetek az alázatosságra,
hátha így rejtekhelyet találtok
az Úr haragjának napján!

⁴Mert rommá lesz Gáza,
és pusztasággá Askalon;
fényes nappal elűzik Asdódot,
és kiirtják Akkaront.

⁵Jaj nektek, tengerpart lakói,
krétaiak nemzetsége!
Az Úr igéje így szól rólad, Kánaán,
filiszteusok földje:
»Bizony, elpusztítalak, úgyhogy lakosod nem marad!«

⁶És a tengerpart pásztorok pihenőhelyévé lesz,
és juhok aklaivá;

⁷és vidéke Júda házának maradékára száll,
ők legeltetnek majd rajta,
és Askalon házaiban térnek este nyugovóra,
mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük,
és jóra fordítja sorsukat.

⁸»Hallottam Moáb gyalázkodását,
és Ammon fiainak káromlásait,
melyekkel népemet gyalázták,
és hetvenkedtek területével szemben.

⁹Ezért életemre mondom, én
– mondja a Seregek Ura, Izrael Istene –,
hogy Moáb olyanná lesz mint Szodoma,
és Ammon fiai olyanokká, mint Gomorra:
tövises sivataggá, sóhalmazzá,
és pusztasággá mindörökké.
Népem maradéka rabolja ki majd őket,
és nemzetemnek megmaradottjai veszik majd birtokukba őket.«

¹⁰Ez történik majd velük kevélységükért,
mert káromolták a Seregek Urának népét,
és hetvenkedtek vele szemben.

¹¹Félelmetesnek bizonyul az Úr velük szemben,
mert ő megsemmisíti a föld minden istenét,
és őt imádja majd mindenki a maga lakóhelyén,
a nemzetek valamennyi szigete.

¹²»Titeket is, etiópok,
megöl majd az én kardom!«

¹³Kiterjeszti kezét észak felé is,
és elveszti Asszúrt,
és pusztasággá teszi Ninivét,
kietlen sivataggá.

¹⁴Nyájak heverésznek majd benne,
az állatok mindenféle fajtája:
pelikán és sündisznó alszik majd oszlopai között;
éneklő madár szól ablakain,
és holló tanyázik szemöldökfáin,
mert lehullott a cédrusburkolat.

¹⁵Ilyenné lesz a dicső város,
mely oly nyugodtan lakott,
mely azt gondolta magában:
»Csak én! És rajtam kívül nincs több ilyen!«
Hogy is lett ily pusztasággá,
vadállatok tanyájává?
Mindenki, aki átmegy rajta, fütyül,
és a kezével legyint.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet