3

¹Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott
haragjának vesszeje miatt.

²Engem hajtott és vezetett
sötétségbe és nem világosságba.

³Igen, ellenem fordítja kezét
újra meg újra, egész nap.

⁴Elsorvasztotta húsomat és bőrömet,
összetörte csontjaimat.

⁵Körülbástyázott és bekerített engem
méreggel és gyötrelemmel.

⁶Sötétségben adott nekem lakást,
mint az örök halottaknak.

⁷Falat emelt körém, és nem mehetek ki,
súlyossá tette bilincsemet.

⁸Ha kiáltok és könyörgök is,
elnémítja imádságomat.

⁹Elfalazta útjaimat faragott kővel,
ösvényeimet görbévé tette.

¹⁰Olyan hozzám, mint a leselkedő medve,
mint oroszlán a rejtekben.

¹¹Útjaimat eltérítette, és széttépett,
elpusztított engem.

¹²Megfeszítette íját, és odaállított
célpontul a nyílnak.

¹³Veséimbe eresztette
tegzének nyilait.

¹⁴Nevetség tárgya lettem egész népemnek,
gúnydaluk tárgya egész nap.

¹⁵Jóltartott engem keserűséggel,
megittasított ürömmel.

¹⁶Kitörte kaviccsal fogaimat,
lenyomott engem a hamuba.

¹⁷Kitaszította a békességből lelkemet,
elfelejtettem a jólétet.

¹⁸Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem
és reménységem az Úrban.«

¹⁹Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra,
az ürömre és a méregre!

²⁰Jól emlékszik és elcsügged
bennem a lelkem.

²¹De azt fontolgatom szívemben,
azért reménykedem:

²²az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el,
mert nem fogyott el irgalma:

²³megújul minden reggel.
Nagy a te hűséged!

²⁴»Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –,
azért remélek benne.«

²⁵Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak,
a lélekhez, amely őt keresi.

²⁶Jó csendben várni
az Úr szabadítására.

²⁷Jó a férfinak, ha igát hordoz
már ifjúkorában.

²⁸Üljön egymagában,
és hallgasson, mert ő tette rá azt!

²⁹Tegye a porba száját,
talán van remény!

³⁰Tartsa oda arcát annak, aki üti,
teljék el gyalázattal!

³¹Mert nem taszít el
örökre az Úr.

³²Ha megszomorított is, irgalmaz
nagy kegyessége szerint.

³³Mert nem szívéből alázza meg
és szomorítja el az emberek fiait.

³⁴Amikor lábbal tiporják
az ország összes foglyát,

³⁵amikor elferdítik az ember jogát
a Fölséges színe előtt,

³⁶amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?

³⁷Ki az, aki csak szólt, és megtörtént?
Nem az Úr parancsolta-e meg?

³⁸Nem a Fölséges szájából ered-e
a rossz és a jó is?

³⁹Miért panaszkodik az élő ember,
a férfi a vétkei miatt?

⁴⁰»Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át,
és térjünk vissza az Úrhoz!

⁴¹Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt
Istenhez, aki az égben van!

⁴²Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk,
te nem bocsátottál meg.

⁴³Haragba burkolóztál, és üldöztél minket,
öltél, s nem kíméltél.

⁴⁴Felhőbe burkolóztál,
hogy ne hatoljon át az imádság.

⁴⁵Megvetett söpredékké tettél minket
a népek között.

⁴⁶Kitátotta ránk a száját
minden ellenségünk.

⁴⁷Rettegés és verem lett a részünk,
pusztulás és romlás.«

⁴⁸Patakzik a könny szememből
népem leányának romlása miatt.

⁴⁹Szemem könnyezik, és nem nyugszik,
mert nincs pihenés,

⁵⁰míg le nem tekint, és meg nem látja
az Úr az égből.

⁵¹Szemem fájdalmat okozott lelkemnek,
látva városom minden leányát.

⁵²Vadásztak rám,
mint a madárra,
ellenségeim ok nélkül.

⁵³A gödörbe taszították életemet,
és követ hajigáltak rám.

⁵⁴Összecsapott a víz fejem fölött,
azt mondtam: »Elvesztem!«

⁵⁵Segítségül hívtam nevedet, Uram,
a gödör mélyéből.

⁵⁶Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet
enyhületért való kiáltásom előtt!«

⁵⁷Közel jöttél aznap, amikor hívtalak,
s azt mondtad: »Ne félj!«

⁵⁸Te folytattad, Uram, a pert lelkemért,
s megváltottad életemet.

⁵⁹Láttad, Uram, sérelmemet,
szolgáltass hát igazságot nekem!

⁶⁰Láttad összes bosszújukat,
minden tervüket ellenem.

⁶¹Hallottad gyalázkodásukat, Uram,
minden tervüket ellenem.

⁶²Támadóim ajka és gondolata
ellenem irányul egész nap.

⁶³Akár leülnek, akár felkelnek,
nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.

⁶⁴Fizess meg nekik, Uram,
kezük műve szerint!

⁶⁵Adj nekik megátalkodott szívet,
átkod legyen rajtuk!

⁶⁶Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket
eged alól, Uram!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet