Harmadik ének: A kegyesek szenvedése és annak értelme

3 ¹Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. ²Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. ³Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap. ⁴Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. ⁵Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem. ⁶Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. ⁷Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. ⁸Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. ⁹Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet. ¹⁰Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. ¹¹Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. ¹²Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem. ¹³Veséimbe eresztette tegzének nyilait. ¹⁴Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. ¹⁵Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott. ¹⁶Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. ¹⁷Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. ¹⁸Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! ¹⁹Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; ²⁰mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. ²¹De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: ²²Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: ²³minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! ²⁴Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. ²⁵Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. ²⁶Jó csendben várni az ÚR szabadítására. ²⁷Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. ²⁸Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! ²⁹Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! ³⁰Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! ³¹Mert nem vet el örökre az Úr. ³²Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. ³³Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. ³⁴Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait, ³⁵amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez; ³⁶amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr! ³⁷Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? ³⁸Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? ³⁹Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? ⁴⁰Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! ⁴¹Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: ⁴²Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. ⁴³Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. ⁴⁴Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság. ⁴⁵Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. ⁴⁶Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. ⁴⁷Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. ⁴⁸Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. ⁴⁹Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, ⁵⁰míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. ⁵¹Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. ⁵²Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. ⁵³Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. ⁵⁴Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! ⁵⁵Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. ⁵⁶Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! ⁵⁷Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! ⁵⁸Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. ⁵⁹Láttad, URam, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! ⁶⁰Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. ⁶¹Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. ⁶²Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. ⁶³Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak! ⁶⁴Fizess meg nekik, URam, azért, amit elkövettek! ⁶⁵Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! ⁶⁶Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet