2

¹Milyen sötétbe borította haragjában
Sion leányát az Úr!
Az égből a földre vetette
Izrael ékességét,
és nem emlékezett lába zsámolyára
haragjának napján.

²Elpusztította az Úr kíméletlenül
Jákob minden lakóhelyét;
lerombolta haragjában
Júda leányának erődítményeit.
Földre sújtotta, beszennyezte
a királyságot és fejedelmeit.

³Letörte izzó haragjában
Izrael minden szarvát;
visszavonta jobbját
az ellenség előtt.
Égett Jákobban, mint lángoló tűz,
emésztette körös-körül.

⁴Megfeszítette íját, mint ellenség,
előállt, mint ellenfél,
és jobbjával megölt mindent,
ami drága a szemnek.
Sion leányának a sátrában
tűzként öntötte ki haragját.

⁵Olyan volt az Úr, mint ellenség,
elpusztította Izraelt;
elpusztította minden palotáját,
tönkretette erődítményeit.
Megsokasította Júda leányában
a szomorúságot és szomorkodást.

⁶Szétrombolta sövényét, mint kertet,
tönkretette ünnepi gyülekezőhelyét;
elfeledtetett az Úr Sionban
ünnepet és szombatot,
s elvetett bosszús haragjában
királyt és papot.

⁷Eltaszította oltárát az Úr,
meggyalázta szentélyét;
ellenség kezébe adta
palotáinak falait,
s azok hangoskodtak az Úr házában,
mint ünnepnapon.

⁸Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja
Sion leányának várfalát;
kifeszítette a mérőzsinórt,
nem vonta vissza kezét a pusztítástól.
Gyászba borított bástyát és falat,
együtt hervadoznak.

⁹A földbe süllyedtek kapui,
elpusztította és összetörte zárait.
Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak,
nincs többé törvény,
és prófétái sem kapnak
látomást az Úrtól.

¹⁰A földön ülnek némán
Sion leányának vénei;
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek.
A földig hajtották fejüket
Jeruzsálem szűzei.

¹¹Elgyengültek a könnyektől szemeim,
háborog a bensőm;
földre omlott a májam
népem leányának romlása miatt;
mert elalélt gyermek és csecsemő
a város terein.

¹²Azt mondják anyjuknak:
»Hol van gabona és bor?«,
amikor elalélnak, mint a sebesültek
a város terein;
amikor kilehelik lelküket
anyjuk ölében.

¹³Milyen példázatot mondjak rólad?
Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya?
Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Mert nagy a te romlásod, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg téged?

¹⁴Amit prófétáid láttak számodra,
az hamisság és színlelés;
nem tárták fel bűnödet,
hogy megfordítsák sorsodat,
hanem amiket láttak számodra,
hamis és félrevezető kijelentések.

¹⁵Összecsapták kezüket miattad
mind, akik az úton jártak,
pisszegtek és fejüket csóválták
Jeruzsálem leánya miatt:
»Ez az a város, amelyről azt mondják:
tökéletes szépség, az egész föld öröme?«

¹⁶Kitátotta rád száját
minden ellenséged,
hörögtek és fogukat csikorgatták;
azt mondták: »Elpusztítottuk!
Igen, ez az a nap, amelyre vártunk,
megértük, megláttuk!«

¹⁷Megtette az Úr, amit eltervezett,
beteljesítette szavát,
amit elrendelt az ősidő napjai óta:
rombolt, és nem kímélt;
megörvendeztette fölötted az ellenséget,
fölemelte ellenfeleid szarvát.

¹⁸Szívük az Úrhoz kiáltott.
Sion leányának várfala,
folyjon könnyed, mint a patak,
éjjel és nappal!
Ne engedj magadnak pihenőt,
ne csillapodjék szemed bogara!

¹⁹Kelj föl, kiálts az éjszakában,
az éjjeli őrségek kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezedet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon!

²⁰»Lásd, Uram, és tekints arra,
akivel így bántál!
Hát egyék meg az asszonyok méhük gyümölcsét:
a dédelgetett gyermekeket?
Hát öljenek meg az Úr szentélyében
papot és prófétát?

²¹A földön hevernek az utcákon
fiatalok és öregek;
szüzeim és ifjaim
elestek a kard által.
Öldököltél haragod napján,
mészároltál kíméletlenül.

²²Mint ünnepnapra, úgy hívtad össze
mindenfelől azokat, akik rémítgetnek;
és nem volt az Úr haragjának napján,
aki megmenekült és megmaradt volna.
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokkal ellenségem végzett.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet