45A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
46A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
(Zsolt 22,2}<fs)
47Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«
48Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki.
(Zsolt 69,22)
49A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«
50Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
Jegyzetek
27,45 Hatodik óra: déli tizenkettő; kilencedik óra: délután 3. Az egész földön: Jeruzsálemben és környékén, ahol mindez megtörtént.
27,46 A kiáltás értésünkre adja, hogy milyen fájdalmas volt Jézus haláltusája. A kiáltást mindenesetre a 21. zsoltár fényében kell értelmeznünk, ahonnan az idézet származik: ez a zsoltár kérést és bizalmat kifejező imádság. Az Atya annyiban hagyta el Jézust, hogy őt halálos ellenségei kezébe engedte jutni, nem sietett látványosan a segítségére, hogy tanúskodjék a Jézus által mondottak igazáról. Az Atya tanúságtevő közbelépése Jézus feltámasztása lesz.
33A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
34A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
(Zsolt 22,2}<fs)
35Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.«
36Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!«
(Zsolt 69,22)
37Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
38Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.
39Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!«
29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották.
30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.