15 ¹A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. ²Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.« ³A főpapok sok mindennel vádolták őt. ⁴Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!« ⁵De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.
⁶Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. ⁷Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. ⁸Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. ⁹Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« ¹⁰Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. ¹¹A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. ¹²Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?« ¹³Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!« ¹⁴Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!« ¹⁵Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
¹⁶Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, ¹⁸azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!« ¹⁹Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. ²⁰Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.
²¹Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ²²Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’. ²³Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
²⁴Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon. ^{(Zsolt 22,19) 25}A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. ²⁶Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.« ²⁷Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
^{28 29}Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt, s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, ^{(Zsolt 22,8) 30}mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!« ³¹Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! ³²A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
³³A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. ³⁴A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« ^{(Zsolt 22,2}<fs) 35}Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.« ³⁶Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!« ^{(Zsolt 69,22) 37}Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
³⁸Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.
³⁹Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«
⁴⁰Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, ⁴¹akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
⁴²Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt –, ⁴³odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁴⁴Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. ⁴⁵Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. ⁴⁶József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. ⁴⁷Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet