Keresés a Bibliában

11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« 12Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?« 14Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
15Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. 16Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. 17Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« 18Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
19Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« 20De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. 21A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« 22Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« 23Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
24Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!« 25Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« 26Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
27Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. 28Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, 29tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« 30Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.

KNB SZIT STL BD RUF KG


2Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.« 3Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.« 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.« 5De azok erősködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.«
6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. 7Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. 8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. 9Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. 10A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. 11Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. 12Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.
13Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, 14s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. 15Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. 16Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.«
17 18Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!« 19Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. 20Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg őt!« 22Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.« 23De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. 24Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. 25Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

23,17 Ez a vers a Vulgáta többlete volt: Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsátani valakit.


29Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: »Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?« 16Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

18,29 Pilátus szabályszerű perben szándékozott ítéletet hozni Jézus ügyében, de ez nem sikerült neki: a zajongás, a főpapok és a farizeusok által szított tömegmegmozdulás megakadályozták őt ebben. Pilátust végül megfélemlíti az a vád is, hogy »ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja« (19,12). Ezért enged az igazságtalan követelésnek, és halálra ítéli Jézust, aki az ő szemében ártatlan álmodozó.