7

¹Jaj nekem, mert olyanná lettem,
mint aki kalászt megy szedni aratás után,
vagy mint aki böngészni akar szüret után!
Nincs többé ennivaló fürt,
hiába vágyódik koránérő fügére a lelkem!

²Eltűntek a jámborok a földről,
és nincs igaz az emberek között;
mindenki vér után les,
mindenki hálóval vadássza atyjafiát.

³Kezük kész tenni a rosszat:
a fejedelem követel,
s a bíró a fizetség szerint ítél;
lelke vágyát mondja ki a főember,
és elcsavarják az ügyeket.

⁴A legjobb is olyan közöttük,
mint a szedertövis,
és az igaz is olyan,
mint a sövény tüskéje.
A te őrállóid napja, meglátogatásod eljött;
most lesz az ő pusztulásuk!

⁵Ne higgyetek a jó barátnak,
és ne bízzatok a jó ismerősben;
még attól is, aki kebleden nyugszik,
őrizd szájad zárait!

⁶Mert a fiú gyalázattal illeti atyját,
és a leány felkel anyja ellen,
a meny a napa ellen,
és ellensége az embernek a saját házanépe.

⁷Én azonban az Úrra tekintek,
várom szabadító Istenemet,
meghallgat engem az én Istenem.

⁸Ne örvendezzél rajtam, ellenségem!
Ha el is estem, felkelek;
ha sötétségben ülök is,
az Úr a világosságom!

⁹Az Úr haragját hordozom,
mert vétkeztem ellene;
de majd megítéli ügyemet,
és igazságot szolgáltat nekem.
Kivezet engem a napfényre,
és én meglátom igazságosságát.

¹⁰Látja majd ezt ellenségem,
és szégyen borítja el őt,
aki most így szól hozzám:
»Hol van az Úr, a te Istened?«
Szemem látja majd őt,
amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!

¹¹Eljön a nap, amikor felépülnek falaid,
azon a napon messze lesz a határ.

¹²Azon a napon majd mindenki hozzád siet
Asszíriából és Egyiptom városaiból,
Egyiptomból és a folyó mellől,
az egyik tengertől a másik tengerig,
az egyik hegységtől a másik hegységig;

¹³és a föld pusztasággá lesz lakói miatt,
és tetteik gyümölcse miatt.

¹⁴Legeltesd botoddal népedet,
örökséged nyáját,
mely magányosan lakik az erdőségben,
a kertek közepén.
Legeljék Básánt és Gileádot,
mint a hajdankor napjaiban.

¹⁵Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről,
csodálatos dolgokat mutatok majd neki.

¹⁶Látják majd ezt a nemzetek,
és szégyent vallanak minden hatalmukkal.
Kezüket szájukra teszik,
és fülük megsiketül.

¹⁷Nyalják majd a port, mint a kígyók,
mint a föld csúszómászói;
reszketve bújnak elő palotáikból,
Istenünktől reszketnek, és félnek téged.

¹⁸Melyik isten hasonló hozzád,
aki megbocsátod a gonoszságot,
és elengeded örökrészed maradékainak bűnét?
Nem folytatja tovább haragját,
mert az irgalmasságot szereti.

¹⁹Ismét irgalmaz Ő majd nekünk;
leveszi rólunk gonoszságainkat,
s a tenger mélyére veti minden bűnünket.

²⁰Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt,
irgalmasságot Ábrahám iránt,
amint megesküdtél atyáinknak
a hajdankor napjaiban.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet