Általános erkölcsi romlottság

7 ¹Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá. ²A hűségesek eltűnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tőrbe csalják testvéreiket. ³Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél. ^{4 5}Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! ⁶Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe. ⁶… köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük. ⁷De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.

IV. REMÉNY

Sion az ellenség csapása alatt

⁸Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. ⁹Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. ¹⁰Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.

Jövendölés a megigazulásról

¹¹Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, ¹²a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tírusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig. ¹³A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.

Könyörgés a népek megszégyenüléséért

¹⁴Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! ¹⁵Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! ¹⁶Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. ¹⁷Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.

Könyörgés irgalomért

¹⁸Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? ¹⁹Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! ²⁰Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet