4
1Lesz azonban az idők végén,
hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején,
fenn a magasban a halmok felett,
és odatódulnak a népek,
2és odasiet sok nemzet, és mondják:
»Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére,
és Jákob Istenének házához,
hogy megtanítson minket útjaira,
és ösvényein járjunk«;
mert Sionról jön ki majd a törvény,
és Jeruzsálemből az Úr szava.
3És ő ítéletet mond majd sok nép között,
és megítél távoli erős nemzeteket;
és ők ekevasakká kovácsolják kardjaikat,
és kapákká lándzsáikat.
Nemzet nemzet ellen nem ragad kardot,
és nem tanulnak többé hadviselést.
4És mindenki szőlője alatt
és fügefája alatt ül majd,
és nem lesz többé, aki rémületet gerjesszen.
Bizony, a Seregek Urának szája mondta ezt!
5Mert minden nép a maga istenének nevében jár,
mi azonban az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk
örökkön-örökké.
6»Azon a napon – mondja az Úr –
összegyűjtöm majd a sántákat,
és összeszedem azokat, akiket kiűztem
és akiket csapásokkal sújtottam;
7és a sántát maradékul hagyom,
és a szenvedőt erős néppé teszem«,
és az Úr lesz a királyuk Sion hegyén,
attól fogva mindörökké.
8Te pedig, Nyáj tornya,
Sion leányának halma,
egészen hozzád tér és rád száll a hajdani hatalom,
Jeruzsálem leányának királysága.
9Nos, miért búslakodsz szomorkodva?
Vajon nincsen királyod,
vagy talán elveszett tanácsadód,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a vajúdó asszonyt?
10Gyötrődjél és kínlódj, Sion leánya,
mint a vajúdó asszony,
mert most ki kell menned a városból,
és mezőn kell majd laknod,
és egészen Babilonig jutsz.
Ott szabadulsz majd meg,
ott vált ki majd téged az Úr
ellenségeid kezéből.
11Most összegyűl ellened sok nemzet, és mondja:
»Váljék tisztátalanná!
Hadd nézze szemünk kárörömmel Siont!«
12Ám ők nem ismerik az Úr szándékait,
és nem értik az ő tervét,
hiszen úgy gyűjtötte össze őket,
mint a kévéket a szérűn.
13Rajta, csépeld őket, Sion leánya!
Bizony vassá teszem szarvadat
és érccé a körmeidet,
hogy összetiporhass sok népet,
és az Úrnak szentelhesd zsákmányaikat,
és az egész föld Urának javaikat.
14Vagdosd meg magad, gyász leánya!
sáncokat emeltek ők ellenünk,
vesszővel verték arcul Izrael bíráját.
Jegyzetek
4,1 Az üdvösség ígérete feltehetően itt is és az Iz 2,2-4-ben is későbbi kiegészítés.
4,11 A versek a végső idők nagy csatáját írják le.