24 ¹Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: ²»Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked teljesen tiszta, világos faolajat, hogy állandóan mécseseket lehessen fenntartani ³a bizonyság függönyén kívül, a szövetség sátrában. Áron állítsa fel őket, estétől reggelig égjenek az Úr előtt: örök rend- és szertartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek. ⁴A színarany mécstartóra kerüljenek, állandóan az Úr előtt égjenek.
⁵Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret – két-két tizednyi legyen mindegyik –, ⁶és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé, ⁷és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül. ⁸Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről, ⁹azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.«
¹⁰Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel. ¹¹Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt) ¹²és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr. ¹³Így szólt erre az Úr Mózeshez: ¹⁴»Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép. ¹⁵Izrael fiaihoz pedig így beszélj:
Aki átkozza Istenét, viselje bűnét, ¹⁶s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.
¹⁷Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.
¹⁸Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.
¹⁹Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is: ²⁰törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.
²¹Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon. ²²Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«
²³Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet