Keresés a Bibliában

25 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:
2»Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak. 3Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét, 4a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd. 5Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az. 6Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül, 7jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.
8Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt, 9s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken, 10s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához, 11mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be, 12hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok. 13Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.
14Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle, 15ő meg a termés száma szerint adjon el neked. 16Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked. 17Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
18Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban, 19s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.
20Ha erre ti azt mondjátok: ‘Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?’ – 21Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek. 22A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.
23Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam. 24Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.
25Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott. 26Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre, 27akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát. 28Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.
29Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik. 30Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem. 31Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.
32A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani; 33ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között. 34A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.
35Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted, 36ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred. 37Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle. 38Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.
39Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával, 40hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad, 41azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához. 42Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára. 43Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.
44Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki, 45meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok, 46örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.
47Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből: 48az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére, 49atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát. 50Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbérszerűen 51Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is, 52ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek. 53Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt. 54Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.
55Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

25,1 A szombatév (minden 7. év) és a jubileumi év (minden 50. év) célja, hogy a földhöz és az emberekhez való eredeti, igazságos viszonyokat helyreállítsa.

25,2 Az országot Isten adta Izraelnek, a föld az Ő tulajdona. Nem tudjuk, vajon gyakorolták-e valaha is, és mennyiben, a szombatév törvényeit.

25,8 Örvendetes esztendő: a kosszarv (héberül jóbel). Ennek megfúvásával hirdették meg a jóbel-évet (= jubileumi évet). Aki eladósodott, elvesztette földjeit, vagy rabszolgasorba jutott, ekkor visszakapta a tulajdonát és a szabadságát. A földek árát a jubileumi évtől való távolság szerint szabták meg. Egyetlen kivételt a városban lévő házak képeztek, amelyeket nem adtak vissza eredeti tulajdonosaiknak (ebben a kánaáni jog érvényesült).

25,25 A legközelebbi vérrokont megváltónak (góel) nevezték. Az ő kötelessége volt a vérbosszú, a sógorházasság, és a rabszolgaságba jutott rokon kiváltása.

25,35 Minden izraelita kötelezve van honfitársával szemben a testvéri segítségre.

25,39 Izraelt Isten kiszabadította a rabszolgaságból, senki sem teheti újra rabszolgává.

25,44 Az idegen rabszolgákkal szemben nem volt kötelező semmiféle testvériség.

Előző fejezet Következő fejezet