20 ¹Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:
²»Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. ³Rajtam kívül más istened ne legyen! ⁴Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! ⁵Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! ⁶De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.
⁷Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!
⁸Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! ⁹Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! ¹⁰A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van! ¹¹Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg.
¹²Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!
¹³Ne ölj!
¹⁴Ne paráználkodj!
¹⁵Ne lopj!
¹⁶Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!
¹⁷Ne kívánd meg felebarátod házát!
Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!«
¹⁸Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban, ¹⁹és így szólt Mózeshez: »Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!« ²⁰Mózes azt felelte erre a népnek: »Ne féljetek! Azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, és legyen bennetek az ő félelme, hogy ne vétkezzetek!« ²¹A nép tehát a távolban maradt, Mózes pedig odajárult ahhoz a homályhoz, amelyben Isten volt.
²²Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok. ²³Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket! ²⁴Oltárt földből építsetek nekem, és azon mutassátok be egészen elégő- és békeáldozataitokat, apró- és lábasjószágaitokat minden olyan helyen, ahol megemlékezem nevemről: eljövök hozzád és megáldalak. ²⁵Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik! ²⁶Ne lépcsőn járj fel oltáromhoz, hogy fel ne táruljon a szemérmed!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet