19 ¹A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. ²Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait.

³Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: »Ezt mondd Jákob házának
s ezt hirdesd Izrael fiainak:

⁴Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal,
és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon,
amíg idehoztalak titeket magamhoz.

⁵Ha tehát majd hallgattok szavamra
és megtartjátok szövetségemet,
tulajdonommá lesztek minden nép közül
– hiszen az egész föld az enyém –,

⁶és ti lesztek az én királyi papságom
és szent népem.
Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak.«

⁷Mózes elment, összehívta a nép véneit, és eléjük terjesztette mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr parancsolt. ⁸Az egész nép egy szívvel-lélekkel azt felelte erre: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott« Amikor aztán Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak, ⁹az Úr azt mondta neki: »Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre.«
Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, ¹⁰az Úr azt mondta neki: »Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, ¹¹hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! ¹²Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára, és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon – ¹³kéz azonban ne érintse, hanem kövekkel verjék agyon, vagy nyíllal lőjék le – akár jószág, akár ember, ne maradjon életben! Ha majd megharsan a kürt, akkor jöjjenek a hegyre!« ¹⁴Lement erre Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjék meg. Miután kimosták ruháikat, ¹⁵azt mondta nekik: »Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közelítsetek!«
¹⁶Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. ¹⁷Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. ¹⁸Füstölgött az egész Sínai hegy – mert az Úr tűzben szállt le rá –, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. ¹⁹A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki.
²⁰Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment, ²¹az Úr azt mondta neki: »Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy kedve ne kerekedjék átlépni a határt, hogy megnézze az Urat, mert akkor igen sokan elvesznek belőlük! ²²A papok is, akik az Úr közelébe járulhatnak, szentelődjenek meg, hogy meg ne büntesse őket!« ²³Mózes erre azt mondta az Úrnak: »A nép nem jöhet fel a Sínai hegyére, hiszen te figyelmeztettél és parancsoltad meg: ‘Szabj határt a hegy körül, és tedd szentté a hegyet!’« ²⁴Az Úr azt felelte neki: »Eredj, menj le! Aztán gyere fel Áronnal együtt, de a papok és a nép ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, hogy meg ne ölje őket!« ²⁵Lement erre Mózes a néphez, és mindezt elbeszélte nekik.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet