21
1Ezek azok a rendeletek, amelyeket eléjük kell terjesztened:
2Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon neked, a hetedikben váljék ingyen szabaddá!
3Ha egyedül jött, egyedül is menjen el, ha volt felesége, a felesége is menjen el vele!
4Ha azonban a gazdája adott neki feleséget, s ez fiúkat és lányokat szült, akkor az asszony és gyermekei a gazdájáé maradnak, ő pedig menjen el egyedül.
5De ha a rabszolga azt mondja: ‘Szeretem gazdámat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok szabaddá válni’,
6akkor vigye el gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, fúrja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre!
7Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, akkor az ne szabaduljon fel úgy, mint ahogy a rabszolgák fel szoktak szabadulni!
8Ha nem talál tetszésre a gazdája szeme előtt, akié lett, akkor engedje meg, hogy kiváltsák! Ahhoz azonban nincs joga, hogy idegen embernek eladja, mert igazságtalanul bánt vele.
9Ha a fia számára jegyzi el, akkor úgy bánjon vele, mint a lányaival.
10Ha az második asszonyt vesz magának, akkor se tagadja meg tőle az ételt, a ruházatot és a házastársi jogot.
11Ha ezt a hármat nem teljesíti, akkor elmehet ingyen, váltságdíj nélkül.
12Aki valakit úgy megüt, hogy az illető belehal, az halállal lakoljon.
13Ha azonban nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor meneküljön arra a helyre, amelyet majd rendelek neked.
14Ha azonban valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon.
15Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon.
16Aki embert rabol, akár eladja, akár még nála van, halállal lakoljon.
17Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.
18Ha férfiak verekednek, és az egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel, de az nem hal meg, hanem csak ágynak esik:
19ha felkel, és bottal kinn tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte, csak a fekvés idejére adjon kártérítést és gyógyíttassa meg.
20Aki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megbotozza, hogy az a keze alatt meghal: bűnhődjék érte.
21Ha azonban él még egy-két napig, ne bűnhődjék, mert a saját pénze az.
22Ha férfiak összevesznek, s az egyikük megüt egy viselős asszonyt, és az elvetél, de más baja nem történik: akkora kártérítésre köteles az illető, amekkorát az asszony férje követel, és amennyit a bírák megítélnek.
23Ha azonban az asszony belehal, akkor adjon életet az életért.
24Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,
25égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért.
26Ha valaki úgy megüti rabszolgája vagy rabszolganője szemét, hogy őt félszeművé teszi: bocsássa azt szabadon kiütött szeméért.
27Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.
28Ha egy ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, s az illető meghal: kövezzék agyon az ökröt és a húsát ne egyék meg – de az ökör gazdája büntetlen maradjon.
29Ha azonban az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, a gazdáját pedig már figyelmeztették, és mégsem zárta be, s az ökör férfit vagy asszonyt ölt meg: kövezzék meg az ökröt, és öljék meg a gazdáját is.
30Ha azonban pénzben váltságot szabnak ki rá, adjon életéért annyit, amennyit megszabnak.
31Ha az ökör fiút vagy lányt öklel meg szarvával: ugyanilyen megítélés alá essék.
32Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel agyon, harminc sékel ezüstöt kell adni a gazdájuknak, az ökröt pedig meg kell kövezni.
33Ha valaki kinyitja a vermet, vagy újat ás, s azt nem födi be, és ökör vagy szamár esik bele:
34a verem tulajdonosa térítse meg az állat árát, de ami beleveszett, legyen az övé.
35Ha valakinek az ökre úgy megsebesíti másnak az ökrét, hogy az elhull: adják el az élő ökröt, felezzék meg az árát, és osszák meg egymás között az elhullott állat húsát.
36Ha azonban tudott dolog volt, hogy az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá: adjon egy ökröt az ökörért, de az elhullott állatot kapja meg egészen.
37Ha valaki ökröt vagy aprójószágot lop, s azt levágja vagy eladja: akkor öt lábasjószágot adjon egy ökörért, és négy aprójószágot egy juhért.
Jegyzetek
21,1 A Szövetség könyve (Kiv 24,7) egy eredetileg önnálló törvénygyűjtemény. Ide fűzték be később abban a meggyőződésben, hogy minden törvény az Istennel való kapcsolaton és szövetségen alapszik. A zsidó törvénykezés kétféle parancsot ismer: az isteni jog törvényei feltétel nélküliek (vö. Tízparancs), míg az emberek közti viszonyok szabályozása egy-egy eset leírásával (kazuisztika) történik. Ezek az esetek (kázusok) igazítják el a bírókat az ítéletben.
21,2 A férfirabszolga és a rabszolganő jogai különbözőek.
21,12 Halálbüntetéssel sújtandó vétkek. A törvény különbséget tesz a szándékos és a véletlenül elkövetett tett között.
21,18 A »szemet szemért« törvénye a bírónak ad eligazitást a kárpótlás mértékére vonatkozóan, nem jogosít fel a vérbosszúra. Ezek a törvények a (véletlenül megsebesített) rabszolgát emberként (nem vagyontárgyként) kezelik.
21,37 Tulajdonjogi törvények