20 1És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: (5Móz 5,6-21; Máté 5,17-48) 2Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. (5Móz 5,6-21) 3Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. (Józs 24,14) 4Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. (3Móz 26,1; Zsolt 97,7; Ésa 40,18.25) 5Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. 6De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. 7Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. (3Móz 19,12; Máté 5,33.34) 8Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. (Ezék. 20,12. 2Móz 35,2.) 9Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; (2Móz 23,12;34,21.3Móz;23,3) 10De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; (2Móz 16,23) 11Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. (1Móz 2,2.3) 12Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. (Máté 15,4;19,19; Márk 10,19; Luk 18,20; Eféz 6,2) 13Ne ölj. (Máté 5,21.22; Róm 13,9) 14Ne paráználkodjál. (Máté 5,27.28; Jak 2,11) 15Ne lopj. (2Móz 22,1; Eféz 4,28) 16Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. (5Móz 19,16.21) 17Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. (Róm 7,7;5Móz 5,21) 18Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. 19És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. (Zsid 12,19) 20Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. 21Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala. (2Móz 19,16.17) 22És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek. 23Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak. 24Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged. 25Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt. (5Móz 27,5; Józs 8,30.31) 26Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.