5

¹Járjátok be Jeruzsálem utcáit,
nézzetek szét és tudakozódjatok,
kutassatok a terein!
Vajon találtok-e olyan embert,
van-e olyan, aki jog szerint cselekszik,
és hűségre törekszik?
Akkor megbocsátok neki.

²Ha így szólnak is: »Él az Úr!«,
mégis hamisan esküsznek.

³Uram, nemde szemed a hűséget nézi?
Megverted őket, de nem fájlalták,
végeztél velük, de vonakodtak megfogadni az intelmet;
keményebbé tették arcukat a kősziklánál,
vonakodtak megtérni.

⁴Én pedig így szóltam:
»Csak a szegények oktalanok,
mert nem ismerik az Úr útját,
Istenük törvényét.

⁵Elmegyek hát a hatalmasokhoz,
és beszélek velük,
mert ők ismerik az Úr útját,
Istenük törvényét.«
De ők éppúgy összetörték az igát,
széttépték a kötelékeket.

⁶Ezért megöli őket az oroszlán az erdőből,
a pusztai farkas elpusztítja őket;
párduc leselkedik városaik előtt,
széttép mindenkit, aki kijön onnan;
mert megsokasodtak vétkeik,
elhatalmasodtak elpártolásaik.

⁷»Miért bocsássak meg neked?
Fiaid elhagytak engem,
és azokra esküdtek, akik nem istenek.
Jóllakattam őket, mégis házasságot törtek,
és parázna nő házába sereglenek.

⁸Jól táplált, viháncoló lovakká lettek,
mindegyik a másik feleségére nyerít.

⁹Vajon ezeket ne kérjem számon?
– mondja az Úr. –
Vagy ilyen nemzeten
ne bosszuljam meg magam?

¹⁰Menjetek fel szőlősteraszaira, és pusztítsátok,
de véget ne vessetek neki!
Távolítsátok el indáit,
mert nem az Úréi azok!

¹¹Mert teljesen hűtlen lett hozzám
Izrael háza és Júda háza«
– mondja az Úr.

¹²Megtagadták az Urat,
és így szóltak: »Nincs ő!
Nem is jön ránk baj,
kardot és éhínséget nem fogunk látni!

¹³A próféták széllé lesznek,
és az ige nincsen bennük.
Így fog történni velük.«

¹⁴Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene:
»Mivel ezt az igét mondtátok,
íme, én tűzzé teszem igéimet a szádban,
ezt a népet pedig fává,
és meg fogja emészteni őket.

¹⁵Íme, én elhozok rátok
egy nemzetet a távolból,
Izrael háza – mondja az Úr. –
Erős nemzet az, ősidőből való nemzet,
olyan nemzet, melynek nem ismered nyelvét,
és nem érted, mit beszél.

¹⁶Tegze olyan, mint a nyitott sír,
mindnyájan hősök.

¹⁷Elemészti aratásodat és kenyeredet,
elemészti fiaidat és leányaidat,
elemészti juhaidat és marháidat,
elemészti szőlődet és fügefádat;
karddal lerombolja megerősített városaidat,
amelyekben bizakodsz.

¹⁸De azokban a napokban sem vetek véget nektek«
– mondja az Úr.

¹⁹Ha majd azt mondjátok: »Miért tette velünk mindezt az Úr, a mi Istenünk?«, akkor mondd nekik: »Amint elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, úgy fogtok majd idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.«

²⁰Hirdessétek ezt Jákob házában,
és adjátok tudtul Júdában:

²¹»Halljátok hát ezt,
ostoba nép, melynek nincs esze!
Van szemük, de nem látnak,
van fülük, de nem hallanak.

²²Vajon nem féltek engem? – mondja az Úr. –
Vagy színem előtt nem remegtek?
Én tettem a fövenyt a tenger határává,
örök korlátként, melyet nem léphet át.
Háborognak, de nem bírnak vele hullámai,
és zúgnak, de nem lépik át.«

²³Ennek a népnek azonban
konok és dacos lett a szíve,
eltávoztak és elmentek.

²⁴Nem mondták szívükben:
»Féljük az Urat, a mi Istenünket,
aki esőt ad,
korai és kései esőt a maga idejében;
az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk!«

²⁵Bűneitek hiúsították meg ezeket,
és vétkeitek tartották vissza tőletek a jót.

²⁶Mert népem között istentelenek találhatók:
leselkednek, ahogy lehajolnak a madarászok,
csapdát állítanak, embereket fognak meg.

²⁷Amint a kalitka tele van madárral,
úgy vannak tele házaik csalárdsággal;
ezért lettek nagyok és gazdagok.

²⁸Kövérek és hájasak lettek,
és a gonoszságban sem ismernek határt.
Nem hoznak ítéletet a perben,
az árva perében, hogy sikerre vigyék;
és a szegények jogát nem védik meg.

²⁹Vajon ezeket ne kérjem számon?
– mondja az Úr. –
Vagy ilyen nemzeten
ne bosszuljam meg magam?

³⁰Borzalmas és rettenetes dolgok
történnek az országban:

³¹a próféták hazugságot prófétálnak,
és a papok mellettük hatalmaskodnak,
népem pedig szereti ezt.
De mit tesztek majd a végén?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet