4

¹– mondja az Úr –,
»Ha megtérsz, Izrael,
ha hozzám megtérsz,
ha eltávolítod utálatosságaidat színem elől,
és nem tévelyegsz,

²ha így esküszöl: ‘Él az Úr!’,
hűséggel, törvénnyel és igazsággal,
akkor áldást nyernek benne a nemzetek,
és benne fognak dicsekedni.

³Mert így szól az Úr
Júda férfiaihoz és Jeruzsálemhez:
Szántsatok fel magatoknak ugart,
és ne vessetek tövisek közé!

⁴Metélkedjetek körül az Úrnak,
és távolítsátok el szívetek előbőrét,
Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!
Nehogy előtörjön haragom, mint a tűz,
és fellángoljon, mert nincs, aki eloltsa,
tetteitek gonoszsága miatt!

⁵Hirdessétek Júdában,
adjátok tudtul Jeruzsálemben, és mondjátok,
fújjátok meg a harsonát az országban,
kiáltsatok teli torokból, és mondjátok:
‘Gyülekezzetek, és menjünk
a megerősített városokba!’

⁶Emeljetek jelzőpóznát Sion irányában,
meneküljetek, meg ne álljatok,
mert veszedelmet hozok észak felől,
és nagy pusztulást!

⁷Előjött az oroszlán a bozótjából,
és a nemzetek pusztítója elindult,
kijött helyéről, hogy pusztasággá tegye országodat.
Városaid romba dőlnek,
lakó nélkül maradnak.

⁸Ezért öltsetek zsákruhát,
sírjatok és jajgassatok,
mert nem fordult el tőlünk
az Úr izzó haragja!

⁹Ez történik majd azon a napon
– mondja az Úr –:
odalesz a király szíve
és a fejedelmek szíve;
elborzadnak a papok,
és a próféták megdöbbennek.«

¹⁰Így szóltam: »Jaj, Uram, Isten!
Bizony nagyon rászedted
ezt a népet és Jeruzsálemet,
amikor azt mondtad: ‘Békességetek lesz’,
holott lelkünkig hatolt a kard!«

¹¹Abban az időben ezt mondják majd
ennek a népnek és Jeruzsálemnek:
»Kopár halmok forró szele
a pusztában, népem leányának útján,
nem szelelésre és nem tisztításra!

¹²Ennél erősebb szél jön felém!
Most én is ítéletet mondok fölöttük.«

¹³Íme, mint a felhők, úgy vonul fel,
és mint a szélvész, olyanok a szekerei;
gyorsabbak a sasoknál lovai.
Jaj nekünk, mert elvesztünk!

¹⁴Tisztítsd meg a rossztól szívedet, Jeruzsálem,
hogy megszabadulj!
Meddig tartózkodnak még bensődben
gonosz gondolataid?

¹⁵Mert hírmondó hangja hallatszik Dánból,
és veszedelmet hirdetőé Efraim hegyéről.

¹⁶Figyelmeztessétek a nemzeteket: Íme, itt vannak!
Hirdessétek Jeruzsálemnek:
»Ostromlók jönnek a messzi földről,
és kieresztik hangjukat Júda városai ellen.

¹⁷Mint mezőőrök, olyanok vele szemben körös-körül,
mert nekem ellenszegült« – mondja az Úr.

¹⁸Utad és tetteid okozták ezeket neked;
ez a te gonoszságod bizony keserű,
bizony a szívedig hatolt!

¹⁹A bensőm, a bensőm! Gyötrődöm!
A szívem falai!
Háborog bennem a szívem,
nem hallgathatok,
mert kürtszót hall a lelkem,
harci riadót.

²⁰Csapás csapást ért,
bizony elpusztult az egész ország;
hirtelen pusztultak el sátraim,
egy szempillantás alatt sátorkárpitjaim.

²¹Meddig kell még zászlót látnom,
kürtszót hallanom?

²²»Bizony, oktalan az én népem,
nem ismernek engem;
esztelen fiak ők,
és nem értelmesek.
Értenek ahhoz, hogy rosszat tegyenek,
de jót tenni nem tudnak.«

²³Láttam a földet: íme, puszta és kietlen;
és az eget: nincs világossága.

²⁴Láttam a hegyeket: íme, rengenek,
és a halmok is mind megrendültek.

²⁵Láttam, hogy íme, nincs ember,
s az ég madarai is mind elmenekültek.

²⁶Láttam, hogy íme, a gyümölcsöskert puszta lett,
és minden városa romba dőlt
az Úr színe előtt, izzó haragja előtt.

²⁷Mert így szól az Úr:
»Pusztasággá lesz az egész föld,
bár véget nem vetek neki.

²⁸Ezért gyászol a föld,
és elsötétednek az egek odafenn;
mert megmondtam, elterveztem,
nem bánom meg, és nem térek el tőle.«

²⁹Lovasok és íjászok hangja elől
menekül az egész város;
bemennek a sűrűségekbe,
és a sziklákra másznak;
minden város elhagyatott,
és nem lakik bennük senki.

³⁰És te, elpusztítva mit teszel majd?
Öltözz bár bíborba,
ékesítsd bár magad aranyékszerekkel,
fesd ki bár festékkel szemedet:
hiába szépíted magadat!
Megvetettek téged szeretőid,
életedre törnek.

³¹Mert hangot hallok, mint vajúdó asszonyét,
mint annak szorongását, aki először szül;
Sion leányának hangját,
aki sóhajt, és kitárja kezét:
»Jaj nekem, mert kimerült a lelkem
a gyilkosok miatt!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet