49

¹Ammon fiairól.
Így szól az Úr:
»Talán nincsenek fiai Izraelnek?
Vagy nincs neki örököse?
Miért vette birtokba Milkom Gádot,
és népe miért lakik annak városaiban?

²Azért íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
amikor Ammon fiainak Rabbájában
harci riadót hallatok.
Romhalmazzá lesz,
és leányvárosai tűzben égnek el;
akkor birtokba veszi Izrael azokat,
akik őt birtokba vették – mondja az Úr. -

³Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Hái!
Kiáltsatok, Rabba leányai,
öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
és bolyongjatok a falak között!
Mert Melkom fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.

⁴Miért dicsekszel a völgyekkel?
Termékeny volt völgyed, te elpártolt leány,
aki kincseidben bízol:
‘Ki jöhet ellenem?’

⁵Íme, én rettegést hozok rád
– mondja az Úr, a Seregek Istene –,
mindazoktól, akik körülötted vannak;
akkor szétszóródtok, ki merre lát,
és nem lesz, aki összegyűjtse a menekülőket.

⁶De azután majd jóra fordítom
Ammon fiainak sorsát«
– mondja az Úr.

⁷Edomról.
Így szól a Seregek Ura:
»Vajon nincs már bölcsesség Temánban?
Elveszett a tanács az értelmesektől,
tönkrement bölcsességük.

⁸Meneküljetek, forduljatok meg,
a mélybe menjetek lakni, Dedán lakói!
Mert Ézsau vesztét elhozom rá,
az időt, amikor meglátogatom őt.

⁹Ha szüretelők jönnek hozzád,
nem hagynak böngésznivalót,
ha tolvajok éjszaka,
pusztítanak, míg meg nem elégelik.

¹⁰Mert én lemeztelenítettem Ézsaut,
fölfedtem rejtekhelyeit,
és nem tud elrejtőzni.
Elpusztul ivadéka, testvérei meg szomszédai,
és ő sem lesz többé.

¹¹Hagyd csak árváidat, én tartom életben őket,
és özvegyeid bennem bízzanak!

¹²Mert így szól az Úr: Íme, akikre nem vonatkozik az ítélet, hogy kiigyák a kelyhet, bizony, mégis kiisszák; akkor te büntetlenül maradhatsz? Nem maradsz büntetlenül, hanem bizonyosan ki fogod inni! ¹³Mert magamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy borzadállyá, gyalázattá, iszonyattá és átokká lesz Boszra, és városai mind örök romokká lesznek.«

¹⁴Hírt hallottam az Úrtól,
és a nemzetekhez küldött követet:
»Gyűljetek össze, vonuljatok ellene,
és keljetek harcra!«

¹⁵»Mert íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között,
megvetetté az emberek között.

¹⁶A tőled való félelem szedett rá téged,
szíved felfuvalkodottsága.
Te, aki a sziklahasadékokban lakol,
és elfoglalod a domb magaslatát,
ha oly magasra rakod is fészkedet,
mint a sas,
onnan is letaszítalak – mondja az Úr. –

¹⁷Borzadállyá lesz Edom: aki csak keresztülmegy rajta, megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán. ¹⁸Ahogy elpusztult Szodoma és Gomorra meg a szomszédai – mondja az Úr –, úgy ott sem lakik majd ember, és nem tartózkodik benne ember fia. ¹⁹Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őt onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?

²⁰Ezért halljátok az Úr tervét, amelyet eltervezett Edom ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt Temán lakói ellen!
Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit,
bizony, elborzadnak miattuk tanyáik.

²¹Bukásuk hangjától megrendül a föld,
hangos kiáltása elhallatszik a Vörös-tengerig.

²²Íme, mint a sas, úgy száll fel és repül,
kiterjeszti szárnyát Boszra fölött;
Edom hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.«

²³Damaszkuszról.
»Megszégyenült Emát és Arfád,
mert rossz hírt hallottak;
aggodalomtól háborognak, mint a tenger,
amely nem tud megnyugodni.

²⁴Elgyengült Damaszkusz, futásnak eredt,
és rémület vett erőt rajta;
szorongás és fájdalmak fogták el,
mint a szülő asszonyt.

²⁵Miért nem hagyták el a dicső várost,
örömöm városát?

²⁶Ezért elesnek ifjai a terein,
és a harcosok mind elvesznek azon a napon
– mondja a Seregek Ura. –

²⁷Tüzet gyújtok Damaszkusz falán,
és megemészti Ben-Hadad palotáit.«

²⁸Kedárról és Hácor királyságairól, amelyeket megvert Nebukadnezár, Babilon királya.
Így szól az Úr:
»Keljetek fel, vonuljatok Kedár ellen,
és pusztítsátok el kelet fiait!

²⁹Sátraikat és nyájukat elragadják,
sátorlapjaikat, minden holmijukat
és tevéiket elveszik tőlük;
ezt kiáltják nekik: ‘Rettenet mindenfelől!’

³⁰Fussatok, meneküljetek gyorsan,
a mélybe menjetek lakni,
Hácor lakói! – mondja az Úr. –
Mert tervet tervezett ellenetek
Nebukadnezár, Babilon királya,
és gondolatot gondolt ki ellenetek.

³¹Keljetek fel, vonuljatok a nép ellen,
mely békében és biztonságban lakik!
– mondja az Úr. –
Nincs ajtaja, és nincs zára,
elkülönülten laknak.

³²Tevéik prédává lesznek,
és tömérdek jószáguk zsákmánnyá;
szélnek szórom őket minden irányba,
a megnyírt halántékúakat;
és minden oldalról elhozom vesztüket
– mondja az Úr. –

³³Hácor sakálok tanyája lesz,
pusztaság örökre;
nem lakik ott ember,
és nem tartózkodik benne ember fia.«

³⁴Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijának, Júda királyának uralkodása kezdetén:

³⁵»Így szól a Seregek Ura:
Íme, én összetöröm Élám íját,
erejüknek legjavát.

³⁶Négy szelet hozok Élámra
az ég négy tájáról,
szélnek szórom őket minden irányba,
és nem lesz olyan nemzet,
ahova el ne jutnának Élám menekültjei.

³⁷Megrémítem Élámot ellenségei előtt,
azok előtt, akik életükre törnek,
és bajt hozok rájuk,
izzó haragomat – mondja az Úr. –
Elküldöm utánuk a kardot,
míg meg nem semmisítem őket.

³⁸Felállítom trónomat Élámban,
és kiirtok onnan királyt és fejedelmeket
– mondja az Úr. –

³⁹De majd a végső napokban
jóra fordítom Élám sorsát«
– mondja az Úr.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet