48

¹Moábról.
Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene:
»Jaj Nábónak, mert elpusztult,
megszégyenült Kirjátaim, elfoglalták,
megszégyenült a vár, és megzavarodott!

²Nincs többé Moáb dicsősége,
Hesbonban gonoszságot terveztek ellene:
‘Jöjjetek, és irtsuk ki a nemzetek közül!’
Te is megsemmisülsz, Madmén,
kard jár a nyomodban.

³Kiáltás hangzik Oronaimból:
‘Pusztulás és nagy romlás!’

⁴Összetört Moáb,
kiáltásuk Coárig hallatszik.

⁵Bizony, a Lúit emelkedőjén
keserves sírással mennek fel;
bizony, Oronaim lejtőjén
ellenség hallja az összetörtek kiáltását:

⁶‘Fussatok, mentsétek meg életeteket,
legyetek olyanok, mint cserje a pusztában!’

⁷Mivel műveidben és kincseidben bíztál,
téged is elfoglalnak;
Kámos fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.

⁸Pusztító jön minden város ellen,
és egy város sem menekül meg;
elpusztul a völgy, és tönkremegy a síkság,
ahogyan megmondta az Úr.

⁹Adjatok szárnyat Moábnak,
hogy elszállva eltávozzék!
Mert városai pusztasággá lesznek,
nem lesz lakó bennük.

¹⁰Átkozott, aki az Úr munkáját hanyagul végzi,
és átkozott, aki kíméli kardját a vértől!

¹¹Gondtalanul élt Moáb ifjúkora óta,
és nyugodtan pihent borseprőjén,
nem öntötték át egyik edényből a másikba,
és fogságba sem ment;
ezért maradt meg íze benne,
és illata sem változott.

¹²Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor csaposokat küldök rá, akik megcsapolják;
edényeit kiürítik, és korsóit összetörik.

¹³Megszégyenül Moáb Kámos miatt,
ahogyan megszégyenült Izrael háza Bétel miatt, amelyben bízott.

¹⁴Hogyan mondhatjátok: ‘Hősök vagyunk,
és harcra edzett férfiak?’

¹⁵Elpusztul Moáb, városait megszállják,
és válogatott ifjai a vágóhídra mennek
– mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve. –

¹⁶Hamarosan eljön Moáb balszerencséje,
és veszte nagyon gyorsan közeledik.

¹⁷Szánakozzatok rajta mind, akik körülötte vagytok,
mindnyájan, akik ismeritek nevét!
Mondjátok: ‘Hogy összetört az erős jogar, az ékes pálca!’

¹⁸Szállj le dicsőségedből, és ülj szomjúságban,
Díbon leánya, aki ott laksz!
Mert Moáb pusztítója felvonult ellened,
lerombolja erődítményeidet.

¹⁹Állj ki az útra, és tekints szét,
Ároer lakója!
Kérdezd meg a futót és menekülőt,
s mondd: ‘Mi történt?’

²⁰Megszégyenült Moáb, mert megzavarodott.
Jajgassatok és kiáltsatok,
hirdessétek az Arnon mellett,
hogy elpusztult Moáb!

²¹Ítélet jött el a sík földre, Helonra, Jászára és Mefaátra, ²²Díbonra, Nábóra és Bétdeblataimra, ²³Kirjátaimra, Bétgámulra és Bétmáonra, ²⁴Káriótra, Boszrára és Moáb földjének minden városára, a távoliakra és a közeliekre.

²⁵Letörték Moáb szarvát,
és karját összezúzták – mondja az Úr. –

²⁶Részegítsétek le, mert az Úrral szemben nagyra tört! Tenyereljen bele Moáb a saját okádékába, és legyen nevetség tárgya ő is! ²⁷Vajon nem volt-e neked nevetség tárgya Izrael? Vagy talán tolvajok közt kapták rajta, hogy valahányszor beszélsz róla, fejedet csóválod?

²⁸Hagyjátok el a városokat,
és lakjatok a kősziklán, Moáb lakói!
Legyetek olyanok, mint a galamb,
mely a hasadék nyílásának oldalain fészkel!

²⁹Hallottunk Moáb gőgjéről – gőgös nagyon –:
büszkeségéről, gőgjéről, kevélységéről
és szívének fennhéjázásáról.

³⁰Én ismerem kérkedését – mondja az Úr –, hamis a fecsegése, hamisak a tettei. ³¹Ezért jajgatok Moáb miatt, és egész Moábért kiáltok; Kír-Heresz férfiai miatt sóhajtoznak.

³²Jázer siratásánál jobban siratlak,
Sibma szőlőtője!
Indáid túlnyúltak a tengeren,
Jázer tengeréig értek;
gyümölcsödre és szüretedre
pusztító tört rá.

³³Eltűnt az öröm és ujjongás
a gyümölcsöskertből, Moáb földjéről;
a bort a sajtókból eltüntettem,
nem tapossák örömkiáltással,
a kiáltás nem örömkiáltás.

³⁴Hesbon kiáltozása Eláléig ér, Jászáig hallatják hangjukat, Szegortól Oronaimig, Eglát-Selisijjáig; mert Nemrim vizei is pusztasággá lesznek. ³⁵Kipusztítom Moábból – mondja az Úr – azt, aki áldozatot mutat be a magaslaton, és isteneinek tömjénez. ³⁶Ezért zokog a szívem Moábért, miként a fuvola, és zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, miként a fuvola. Ezért veszett el tartaléka, amit szerzett. ³⁷Bizony, minden fej kopasz, és minden szakáll levágva; minden kézen vágások, és a derékon zsákruha. ³⁸Moábban minden háztetőn és terein mindenütt gyász van, mert összetörtem Moábot, mint egy edényt, mely senkinek sem tetszik – mondja az Úr. – ³⁹Hogy megzavarodott! Jajgassatok! Hogy hátat fordított Moáb, hogy megszégyenült! Nevetség tárgyává lesz Moáb, elrettentésül egész környezetének.

⁴⁰Mert így szól az Úr:
Íme, mint a sas, úgy repül,
és kiterjeszti szárnyát Moábra.

⁴¹Elfoglalják a városokat,
és a várakat beveszik;
Moáb hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.

⁴²Elpusztul Moáb, nem lesz többé nép,
mert az Úrral szemben nagyra tört.

⁴³Rettenet, verem és háló vár rád,
Moáb lakója – mondja az Úr. –

⁴⁴Aki elmenekül a rettenet elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló;
mert elhozom Moábra
meglátogatásuk esztendejét
– mondja az Úr. –

⁴⁵Hesbon árnyékában álltak meg
erőtlenül a menekülők;
de tűz csapott ki Hesbonból,
és láng Szeón közepéből;
megemésztette Moáb halántékát,
és a zajongók feje tetejét.

⁴⁶Jaj neked, Moáb!
Elveszett Kámos népe!
Mert fiaid fogságba kerültek,
és leányaid rabságba.

⁴⁷De majd jóra fordítom Moáb sorsát
a végső napokban« – mondja az Úr.
Eddig tart Moáb ítélete.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet