Fenyegető jövendölés Ammon ellen.

49 ¹Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? ²Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét – mondja az Úr. ³Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt. ⁴Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: „Ugyan ki mer megtámadni?” ⁵De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet. ⁶De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát – mondja az Úr.

Fenyegető jövendölés Edom ellen

⁷Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük? ⁸Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem. ⁹Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik. ¹⁰Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja: ¹¹Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid! ¹²Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod. ¹³Mert saját magamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is. ¹⁴Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: „Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!” ¹⁵Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében. ¹⁶Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak – mondja az Úr. ¹⁷Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen. ¹⁸És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé – mondja az Úr –, senki sem telepszik meg ott újra. ¹⁹Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el hirtelenül őket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám, ki vonhatna felelősségre, és melyik pásztor állhat meg színem előtt? ²⁰Most tehát halljátok, mit határozott Edom felől az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is szörnyülködnek. ²¹Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja. ²²Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez.

Fenyegető jövendölés Szíria városai ellen

²³Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtől, s nem tud megnyugodni. ²⁴Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon. ²⁵Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város! ²⁶Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon – mondja a Seregek Ura. ²⁷Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Benhadad palotáit.

Fenyegető jövendölés az arab törzsek ellen

²⁸Kedár ellen és Hacor országa felől, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait. ²⁹Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szőnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: „Rémület mindenfelől!” ³⁰Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtőzzetek el, Hacor lakói! – mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét: ³¹„Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik. ³²Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává.” Szélnek szórom majd őket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk – mondja az Úr. ³³Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra.

Fenyegető jövendölés Elám ellen

³⁴Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején. ³⁵Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását. ³⁶Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felől. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei. ³⁷Megremegtetem Elámot ellenségei előtt; azok előtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem őket üldözőbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek. ³⁸Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket – mondja az Úr. ³⁹De a végső napokban jóra fordítom Elám sorsát – mondja az Úr.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet