31

¹Abban az időben
– mondja az Úr –,
Istene leszek Izrael minden nemzetségének,
ők pedig az én népem lesznek.

²Így szól az Úr:
»Kegyelmet talált a pusztában a nép,
amely megmenekült a kardtól;
nyugalma felé tart Izrael.«

³A távolból megjelent nekem az Úr:
»Örök szeretettel szeretlek téged,
azért vonzottalak kegyelemmel.

⁴Ismét felépítelek, és te felépülsz,
Izrael szűze;
ismét ékeskedsz kézidobjaiddal,
és kivonulsz a vigadozók körtáncával.

⁵Ismét szőlőt ültetsz
Szamaria hegyein;
és akik ültették,
az ültetők fogják élvezni is.

⁶Mert lesz nap, amikor így kiáltanak az őrök
Efraim hegyén:
‘Keljetek fel, és menjünk fel a Sionra,
az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!’

⁷Mert így szól az Úr:
Ujjongjatok Jákobnak örömmel,
és vigadjatok a nemzetek vezére miatt!
Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok:
‘Szabadítsd meg, Uram, népedet,
Izrael maradékát!’

⁸Íme, én elhozom őket észak földjéről,
és összegyűjtöm őket a föld pereméről;
lesz közöttük vak és sánta,
várandós és szülő asszony egyaránt;
nagy gyülekezetként térnek vissza ide.

⁹Sírva jönnek majd,
és könyörgések közepette hozom őket;
vízfolyásokhoz vezetem őket,
egyenes úton, melyen nem botlanak meg;
mert atyja lettem Izraelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.«

¹⁰Halljátok az Úr igéjét, nemzetek,
hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok:
»Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti,
és őrzi, mint pásztor a nyáját!«

¹¹Mert megváltotta az Úr Jákobot,
és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből.

¹²Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán,
odaözönlenek az Úr javaihoz:
a gabonához, musthoz és olajhoz,
a fiatal bárányokhoz és borjakhoz.
Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert,
és nem epedeznek már tovább.

¹³Akkor majd örül a szűz a körtáncban,
ifjak és öregek együtt.
»Gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

¹⁴Felüdítem a papok lelkét kövér falatokkal,
és népem jóllakik javaimmal«
– mondja az Úr.

¹⁵Így szól az Úr:
»Hang hallatszik Rámában,
gyászének, keserves sírás:
Ráhel siratja fiait;
nem akar megvigasztalódni
fiai miatt, mert nincsenek többé.«

¹⁶Így szól az Úr:
»Kíméld hangodat a sírástól,
és szemedet a könnytől!
Mert van jutalma fáradságodnak
– mondja az Úr –:
visszatérnek majd az ellenség földjéről.

¹⁷Van reménysége utódaidnak
– mondja az Úr –:
visszatérnek majd fiaid határukba.

¹⁸Jól hallottam Efraimot, amint kesergett:
‘Megfenyítettél, és hagytam magam fenyíteni,
mint a be nem tört tinó.
Téríts meg engem, és meg fogok térni,
mert te vagy az Úr, az én Istenem!

¹⁹Mert miután elfordultam,
bűnbánatot tartottam;
és miután belátásra jutottam,
a csípőmre vertem;
szégyenkeztem és pirultam is,
mert ifjúkorom gyalázatát viseltem.’

²⁰Hát nem drága fiam nekem Efraim,
vagy nem dédelgetett gyermekem,
hogy ahányszor csak szólok hozzá,
mindig újra tekintettel vagyok rá?
Ezért indul fel bensőm miatta;
irgalommal irgalmazok neki
– mondja az Úr.

²¹Állíts magadnak útjelzőket,
helyezz el magadnak jelzőoszlopokat!
Irányítsd szívedet a kiépített útra,
az útra, amelyen jártál!
Térj vissza, Izrael szűze,
térj vissza ezekbe a városaidba!

²²Meddig kalandozol ide-oda,
te elpártolt leány?
Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön:
a nő jár a férfi után.«

²³Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Fogják még mondani ezt az igét Júda földjén és városaiban, amikor majd jóra fordítom sorsukat: ‘Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!’ ²⁴Ott lakik majd Júda és minden városa együtt, földművesek, és akik a nyájjal vonulnak. ²⁵Mert felüdítem az eltikkadt lelket, és minden elepedt lelket kielégítek.«
²⁶Erre felébredtem és láttam: álmom édes volt nekem.
²⁷»Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és állatok magvával. ²⁸És ez történik majd: ahogy virrasztottam fölöttük, hogy gyomláljak és irtsak, hogy romboljak, pusztítsak és bajt hozzak, úgy virrasztok majd fölöttük, hogy építsek és ültessek – mondja az Úr. -

²⁹Azokban a napokban nem mondják többé:
‘Az apák ették a savanyú szőlőt,
és a fiak foga vásik el’,

³⁰hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg; minden embernek, aki a savanyú szőlőt eszi, a saját foga vásik el.
³¹Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ³²Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. – ³³Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. ³⁴Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.«

³⁵Így szól az Úr,
aki napot ad világosságul nappal,
a hold és a csillagok rendjét világosságul éjszaka;
aki felkavarja a tengert, hogy zúgnak hullámai;
akinek Seregek Ura a neve:

³⁶»Ha eltűnnek ezek a törvények színem elől – mondja az Úr –,
akkor szűnik meg Izrael ivadéka is
nemzet lenni színem előtt minden nap.«

³⁷Így szól az Úr:
»Ha meg lehet mérni az egeket odafent,
és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent,
akkor én is elvetem Izrael minden ivadékát
mindazért, amit tettek
– mondja az Úr. –

³⁸Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor felépül a város az Úrnak, Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig. ³⁹És még továbbhalad a mérőzsinór egyenesen a Gáreb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé. ⁴⁰A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet