31 ¹Abban az időben – mondja az Úr – Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek. ²Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. ³Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. ⁴Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. ⁵Újra szőlőt ültetsz majd Szamária hegyein. És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét. ⁶Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! ⁷Mert ezt mondja az Úr: Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát. ⁸Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. ⁹Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam. ¹⁰Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját. ¹¹Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből. ¹²Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri őket. ¹³Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után. ¹⁴Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal – mondja az Úr. ¹⁵Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé. ¹⁶Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről. ¹⁷Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre. ¹⁸Jól hallom Efraim panaszszavát: „Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem! ¹⁹Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem.” ²⁰De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk – mondja az Úr. ²¹Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. ²²Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez.

Júda helyreállításának ígérete.

²³A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy! ²⁴Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd. ²⁵Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok. ²⁶Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bőség vett körül, és álmom üdítő volt.

Izrael és Júda.

²⁷Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. ²⁸És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket – mondja az Úr.

Egyéni vissszafizetés

²⁹Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. ³⁰Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.

Az új szövetség.

³¹Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ³²De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam – mondja az Úr. ³³Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ³⁴És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.

Izrael fennmaradása.

³⁵Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja: ³⁶Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem előtt – mondja az Úr –, csak akkor szűnik meg Izrael nemzetsége nép lenni előttem mindörökké. ³⁷És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett – az Úr mondja ezt.

Jeruzsálem újjáépül.

³⁸Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig. ³⁹Akkor a mérőzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé. ⁴⁰És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet