16
1Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: »Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!«
(Szof 3,8}<br)
2Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét imádták.
(MTörv 28,35)
3És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élőlény elpusztult a tengerben.
(Kiv 7,17-18)
4És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak.
(Kiv 7,19)
5Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: »Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent, mert így ítéltél,
(Zsolt 119,137; Kiv 3,14G)
6mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni. Valóban megérdemelték!«
(Zsolt 79,3; Iz 49,26G)
7És hallottam, hogy így szólt az oltár felől: »Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!«
(Zsolt 19,10}<fs)
8És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel.
9És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.
10És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsötétült, és nyelvüket harapdálták fájdalmukban.
(Kiv 10,21-22)
11Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tértek meg cselekedeteikből.
12És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a Napkeletről jövő királyoknak.
(Ter 15,18; Jer 50,38)
13És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének,
14mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.
15– Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!
16És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. –
17És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegőbe, és harsány hang hallatszott a templomból, a tróntól: »Megtörtént!«
(Iz 66,6)
18És villámlások, zúgás és mennydörgésektámadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt, amióta ember van a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas!
(Kiv 19,16}<fs;Dán 12,1)
19A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki.
(Dán 4,27;Iz 51,17)
20Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol.
21Hatalmas, mázsányi jégesőhullott le az égből az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt.
(Kiv 9,24}<fs)
Jegyzetek
16,1 A hét csésze csoportosítása is kifejező: a négyes szám a világ száma, a hármas az Istené. A csapások utalnak az egyiptomi csapásokra is; számuk (hét = teljesség) jelzi súlyosságukat, egyben azt is, hogy a büntetések ezzel lezárulnak.