Az első négy csésze kiöntése.

16 ¹Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: „Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.” ²Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták. ³A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult. ⁴A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak. ⁵Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: „Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál. ⁶Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!” ⁷Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól: „Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!” ⁸A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy (hőséggel és) tűzzel gyötörje az embereket. ⁹Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.

Az utolsó három csésze kiöntése.

¹⁰Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult. ¹¹Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikből. ¹²A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak. ¹³Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. ¹⁴Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. – ¹⁵Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. – ¹⁶A királyokat összegyűjti arra a helyre, melynek héber neve Harmageddón. ¹⁷A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: „Megtörtént!” ¹⁸Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön. ¹⁹A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki. ²⁰Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni. ²¹Mázsás nagy jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet