61
1Az Úristen lelke van rajtam,
mert felkent engem az Úr,
elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket;
hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást,
és a vakoknak a látást;
2hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét
és Istenünk bosszújának napját;
hogy megvigasztaljak minden gyászolót;
3hogy Sion gyászolóinak
fejdíszt adjak a hamu helyett,
öröm olaját a gyász helyett,
dicséret palástját a csüggedés lelke helyett.
Az igazság tölgyeinek hívják majd őket,
az Úr ültetvényének, az ő dicsőségére.
4Felépítik az ősi romokat,
a régi omladékokat helyreállítják;
újjáépítik a puszta városokat,
sok-sok nemzedék omladékait.
5Idegenek állnak elő,
és legeltetik nyájatokat;
idegenek fiai lesznek
földműveseitek és szőlőmunkásaitok.
6Titeket pedig az Úr papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak mondanak benneteket;
a nemzetek gazdagságát eszitek,
és az ő pompájukkal büszkélkedtek.
7Kétszeres szégyenük és gyalázatuk után
ujjonganak majd osztályrészüknek;
ezért országukban kétszer annyit birtokolnak,
és örök örömben lesz részük.
8Mert én, az Úr, szeretem a törvényességet,
gyűlölöm a rablást és gonoszságot;
hűségesen megadom munkájuk jutalmát,
és örök szövetséget kötök velük.
9Ismertek lesznek ivadékaik a nemzetek között,
és sarjaik a népek közepette;
mind, akik látják őket, felismerik,
hogy ők az ivadékok, akiket megáldott az Úr.
10Örvendezve örvendek az Úrban,
ujjong lelkem az én Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem,
az igazság palástját terítette rám;
mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét,
és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.
11Mert amint a föld előhozza sarját,
és amint a kert kisarjasztja veteményeit,
úgy sarjaszt az Úristen igazságot,
és dicséretet minden nemzet előtt.
Jegyzetek
61,1 A próféta önmagáról és küldetéséről beszél.
61,3 A gyászolók hamut szórtak a fejükre.
61,8 Isten új szövetséget köt népével, és erről a szövetségről ismerik majd meg azt a pogányok.
61,10 A megváltottak öröméneke.